kilométert tudtam csak a kedd kora reggeli futás alkalmával kisajtolni magamból. Kicsit elkeserített, de mint minden magában hordozta a tudás anyagot. Eléggé őrült vállalkozás volt részemről 2 azaz kettő jokikúrttal plussz egy csomag lóreggelttel nekiállni a heti hosszúmnak. Hiába majszoltam el az új energiaszeletemet szépen beosztva, nem éreztem értelmét a maradék 2 kili teljesítésének. Délig tartó lendület! Lópikula. De íme az elemzésem.
Megint azt a taktikát próbáltam követni, ami a korábbi hosszúimon bevált: "lassan", alacsony pulzussal, egyenletes tempóban futni. A tervezett 28km első fele ment mint a karikacsapás, gond nélkül dolgozott az összes fogaskerék, 6 perc körüli átlagkiliket nyomtam. Besoroltam egy másik futó mögé, és nyugodt tempóban vertem a kilométereket, egyiket a másik után. Idő közben a levegő is el kezdett melegedni a Napocska pedig tette a dolgát szépen kacsingatott lefelé az égboltról, mosolyt csalva izzadságtól cserzett arcomra. A gondjaim korábban kezdődtek mint eleddig valaha. Már a 18. kilcsinél kezdtem érezni az energia hiányt és a kitűzött tempót is nehezen voltam képes tartani. Lehet, hogy az volt a hiba, nem fogadtam el mélypontnak, mert ragaszkodtam a már-már megszokott 24 körüli leüléshez. De inkább az a valószínű, hogy ilyen távnak dőreség joghurtos reggelivel nekifogni és az a kevéske szénhidrát is csak adalékként működik. Mint az autóba hiába töltesz oktánszám javítót, ha nincs benne üzemanyag mit sem ér, ha nincs mit katalizáljon. Szóval folyamatosan romlottam, bár a részidőkön nem, csak belsőleg volt érezhető. Külső szemlélődő maximum az utolsó két kilométeren vehette észre, hogy itt bizony baj van/lesz. Nyilván az energia hiányból fakadólag izmaim sem funkcionáltak mint ahogy elvártam. De még a "szívem" hajtott tovább és tovább. Nyilván a kitűzött 28 meg lehetett volna, de az eszem behúzta a kéziféket és leállította a küzdelmet. Utólag is azt mondom, a döntés helyes volt, hiszen ilyen állapotban simán befigyelhetett volna valamilyen sérülés, ami igazán nem hiányzik, hisz' a bokám sem tökéletes még s nem is várhatok gyors javulást sem, mert folyamatosan terhelve van.
Legyen ez intő példa mindenkinek, illen kevéske reggelivel ekkora távnak ne vágjatok neki. Nekem is csak 14km-re volt elegendő, a többit az elfogyasztott energiaszelet és a szívem húzta be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése