2009. december 29., kedd

A karácsonyi kajálás

ellenére sem romlik a sebességem, tartom a ciki lassú tempót amit így őszbe fordulva képes voltam magamból kicsiholni.
Hol vannak már az őszi futás előtti ígéretes idők?! Tudom, nagy szó az, hogy nem lassulok, de mikor fogok kicsit gyorsulni? Azt hiszem ehhez új féle hozzáállás szükséges a dolgokhoz, de erre csak jobb idő beköszöntével fogok sort keríteni.
Addig is, mivel közeleg az év vége, ideje számot vetni a számossággal és ismételten célokat tűzni a nem létező immár 2010. évet jelző zászlóra.

Mit is műveltem idén futás ürügyén, lássuk csak.

Idei első futásom februárban volt valamikor a közepe táján, majd márciustól fogtam bele a rendszeres futásba. Ez azt jeleni, hogy heti 2 alkalommal futottam hol a Margitszigeten, hol Tétény, Kelenföld utcáin. Ezek az alkalmak szolgáltatták a felkészüléseimet a futó rendezvényekre. Mik is voltak ezek, hmm:
Így futó rendezvények keretében lefutottam majd 90 kilométert melyre május óta vezetett edzésnaplóm szerint 500 kilométernyi felkészülés jutott ami valóságban 600 km fölött lehet.

Ezen kívül másfél év alatt 98kg-ról 86kg-ra fogytam ami 4"-nyi nadrágméretet jelent! Szóval a legtöbb gatyám úgy áll rajtam mint gyíkon az esőkabát.
Vérnyomásom stabilan a jó sávban van mindenféle gyógyszer nélkül, amit pár éve el sem tudtam volna képzelni.

Futásra csábítottam pár kollégát aki közül akad olyan, aki tagja lett az YSKYRY csapatnak is.

Terveim szerint 2010-ben a 2009-es versenyeket kiegészítem még az Délibáb és Hegyi félmaratonokkal, illetve a SPAR maratonon egyéniben szeretnék indulni no és beérkezni a teljes távon. Nem kizárt még egy márciusi Prágai félmaraton sem, amennyiben találok hozzá utazó társakat (bár ebben ez ügyben bírom Pedró ígéretét).


Szeretném megöszönni mindenkinek (hogy kik azok azt úgyis tudják) aki elindított, segített (vagy éppen hátráltatott, visszafogott), elviselt, biztatott, szurkolt, vagy szimplán csak elviselt a 2009-es évben!

De idén itt a buli ideje hajrá az óév búcsúztatásában is!

2009. december 17., csütörtök

Téli szélben

szán csusszan tova,
De ni ki lohol ott, hol a hó még oly puha?
Nem más az ki újra úton,
TamsA, ki merészvolt ahhoz,
hogy mínuszban is újra cipőt húzzon!

És igen, végre vége a kényszerű szünetnek és ismét csatára készen állok. Ma futottam életem leghidegebb etapját -4 fokban, jó hideg szélben. És élveztem! persze nem a metsző szelet a pofámba vágó jégforgácsot, hanem a futást magát. Nem mondom a 10 kilométer végén jött a ki köhécselés, de így jár az aki nem tudja az orrát használni a levegő vételre tisztességesen. Pedig cserpákból méretes nőtt a fejemre, mégis valahogy a levegő nem jön teljes sávszélességgel. Ezért a számmal bővítem a beömlést tüdőm irányába.

Ez ilyen, de számomra az igazi lényeg, hogy nem vesztettem a sebességemből, ami kicsit meg is lepett, hisz úgy indultam neki, lesz ami lesz a Budatény-Budafok-Budatétény etapot a csekély 10.120 métert majd csak magam mögött tudom. És valóban így lett, noha malőrrel indultam, mert nem vittem magammal bevetésre a zenét (ez lett volna az első alkalom, hogy zenével futok) és az erre a távra rendszeresített Sió VitaTigrisemet. Most vagy öregszem, vagy túl izgatott voltam attól a ténytől, hogy ismét lábamon tudhatom hű társamat a kilométerek alatt, a jó Triax csukámat. Nem is tudom. Az biztos, hogy kissé furcsa volt az aszfaltra rakodott hol ilyen, hol olyan állagú hó-latyak-jég-mittoménmi dolgokon úgy futni, hogy ne essek, el az elrugaszokodásokkor, megérkezésekkor, ugyanakkor értelmes tempóban fogyjon a táv is. De sikerült és még csak nem is terhelt meg annyira. Bár a térdem megint "beszólt" de még kezelhető volt. Legközelebb majd jobban oda figyelek a melegítésnél és kencézésnél rá!

Tehát hajrá! illéri előre csak előre!