2012. június 28., csütörtök

Már (időnként) gyorsabban

mint a fővárosi közlekedés.
No de mi is ez az orcátlan kijelentés? Hát szóval úgy történt, hogy az edzéseim száma és lehetősége csökkenni kezdett s ebből fakadóan simán kicsúsztam a kétórás félmaratoni időből. Persze ez önmagában még nem is jelentene semmit, de hullafáradtra futottam magam mostanában értékelhető eredmény nélkül. Ezért fordult meg a fejemben, hogy otthonom és a munkahelyem közötti távolságot futva tegyem meg. Anno első félmaratonom előtt nyomtam ezt le... Az akkori útvonal cca 17km-es volt, de a mostani kicsit módosítottan pont 16km-re sikeredett.
Az első próbálkozásom a "csak befutok dolgozni" előző héten kedden reggel rekkenő hőségben kevés alvás után történt. Hát -kollégám szavajárásával élve- úgymond kiolvadt a biztosíték. Már az első kilométerek után pulzusom elszállt, noha nem nyomtam nagy tempót. Így is beértem 1:48 alatt. Persze ezek a futások függnek a forgalomtól, lámpáktól, de nem is ez a lényeg, hanem a mozgás. Kitikkadás meg is volt arra a napra. Persze kollégáim osztották az észt, de ez engem mit sem érdekelt.
Erre a hétre is hasonlót terveztem. Kedd úgyis délutános vagyok akkor nosza fussunk be.
Hétfőn még tömegközlekedéssel be is vittem a másnapi váltós cucc (egy részét, amit meg otthon hagytam azt beszereztem kínaiban). délután irány haza. Nos a haza utam háztól házig több mint 2 órát emésztett fel, a szokásos 50-60 perchez képest. Így várakozva tekintettem a mai nap elébe. Vajon mit tudok kihozni egy kánikulainak nem nevezhető reggelen magamból?!
Nos 1:33-as idővel ütöttem meg az előző heti eredményt ami egy átlagos tömegközlekedéshez képest csak alig fél órácskával rosszabb.

2012. június 26., kedd

két órán kívül

teljesítettem már megint a félmaratoni távot, ezúttal a K&H Olimpiai maraton váltón ismét egyéni indulóként. Úgy tűnik ebben az évben az igazán jó eredmények váratnak magukra. Szó se róla nem vagyok türelmetlen, de jól esne látni egy kis fejlődést is, hiszen az igazi látványos fejlődés az elő évet követően volt, azóta stagnálok.

2012. június 15., péntek

OFF/ Nyugdíjpénztári panama!

Hát kedves olvasók olyan gyomrost kaptam, hogy a 2 szigetkört is 2:03-on kívül tudtam teljesíteni, mert test-lélek-elme szoros egységet alkot és az elmém most kicsit ki van ütve.
Végül is, mivel a kormányzati döntés ellehetetlenítette az örökös átirányítással a magánnyugdíj pénztári 2 pillért, így ezen erő hatására végül is visszatértem az állami rendszerbe ez év tavaszán.
Az AEGON nyugdíjpénztár ennek hatására bejelentette, hogy megszünteti a magánnyugdíj üzletágát.
több mint 10 éves rendszeres utálás után mégis volt pofájuk 0 ft-os reálhozamot kihozni. Az azért is érdekes, mert évről évre verték a mellüket, hogy infláció feletti hozamot (reál) realizáltak. Ugyan olyan kondíciókkal rendelkező kollégámnak tavaly fél milla környékén fizettek reálhozamot. Nos egy év alatt ezt sikerült eltapsikolni az én számlámról.
Így gyakorlatilag igaza lett Orbánéknak, hogy a nyugdíjpénztárak meglopják az embereket.
Tartsuk szem előtt azt, hogy AEGON a legnagyobb és "legjobban" prosperáló intézmények közé tartozott/tartozik. Mégis hogy lehet az, hogy egy év alatt a 10 évnyi felhalmozott reálhozamot sikerült kinullázni.
Hogy is lehet ez, mikor a megmaradt pénztárak tudtak reálhozamot fizetni.

Nos íme az én összeesküvés elméletem:
Az itt leírtakat (egyenlőre) bizonyítani nem tudom, mert sem eszközöm, sem pedig hatalmam nincs.

K1: Hogyan lehet az, hogy a legnagyobb megmaradt pénztár ilyen rosszul teljesített?
V1: Sehogyan!
K2: Akkor mégis mi történt?
V2: Tulajdonképpen a pénztár azzal a zseniális lépéssel, hogy a kormány bejelentése után úgy döntött, megszünteti (és nem összevonja) a magán-nyugdíjpénztári szolgáltatását, ügyes lehetőséget biztosított a rossz befektetések fájdalom mentes kivezetésére és így a veszteség államra illetve MNYP tagokra való hárítására.
Az történt ugyanis, hogy az cég összes üzletágának befektetési kalapjából könyvelési bravúrral a veszteségesek a MNYP üzletágra lettek könyvelve, így a reálhozamokból lettek azok refinanszírozva.
Ez az aktus amivel a megmaradó üzletágak befektetései sikeresek lettek ellenben az cégnek több hasznot nem hozó MNYP-t még az uccsó pillanatban még jól lehúzták.

Még egy gondolat: Az eddig jól prosperáló, magát így is hirdető üzletág hogy teljesíthetett így alul amikor az idei helyzet jobb volt mint a krízis mélypontján... Nos ezt ki ki találja ki!

Így a tétel áll ... nem fogok belenyugodni ... és minden követ megmozgatok az igazamért...
Aki akar keressen meg.. szövetségben az erő!

2012. június 5., kedd

Keszthelyi kilométerek

másodszor is teljesítve.
Qtyafuttában az eseményről:
Keszthelyi rendezvény nem a napokban kezdte a pályafutását, a szervezők igyekszenek a futók kedvében járni. Idén is olyan volt a pálya vonala, hogy a "legfőbb" nevezetességek láthatóak legyenek, mint a Festetits kastély parkja és a Balaton part is.
Én ez alkalommal másodjára vágtam neki a Keszthelyi kilométerek félmaratoni távjának. A távolság és a korai kezdés miatt kicsiny családommal már szombaton érkeztük és elszállásoltuk magunkat  a tóparton. 

Idén a rendezvény központja a város főterén kapott helyet, miként a sok kiállító is. Már már vásári forgatagnak is tűnhetett a sok kiállító sátor, ahol mindenféle felszereléshez juthatott a futó.
A szombat esti tésztaparty gördülékenyen ment, gyakorlatilag sorban állás nélkül juthattunk a túrós tésztánkhoz. Ez nagy előre lépés, hisz tavaly több órát kellett a tápra várni. Igaz akkor a választékok kavalkádja fogadta a korán érkezőket, de ez mit sem ért, mert a konyha nem bírta az iramot. Itt eről szó sem volt, pikk-pakk ment minden. Jól is esett mellé a kis söröcske is, bár ez nem volt része a csomagnak.
 Maga a verseny pontosan indult útjára. Az első kilométeren -miként a hátsó alakzatból indultam- kicsit lassan haladtam előre, mert tömeg nem engedett. De ahogy fogyott a távolság, úgy lazult a tömeg is. Éreztem, hogy nem ma fogom futni életem legjobbját, de reménykedtem egy jobb futásban. Kicsit elszámítottam magam, de az etalon két órából alig több mint 5 perccel kicsúszva értem célba, jól kifutva magam.
Úgy tűnik ez az év ilyen lesz, küzdelem a távolsággal és magammal. Hát igen a futások hiánya mással nem pótolható.