Keszthelyi kilométerek

másodszor is teljesítve.
Qtyafuttában az eseményről:

Keszthelyi rendezvény nem a napokban kezdte a pályafutását, a szervezők igyekszenek a futók kedvében járni. Idén is olyan volt a pálya vonala, hogy a "legfőbb" nevezetességek láthatóak legyenek, mint a Festetits kastély parkja és a Balaton part is.

Én ez alkalommal másodjára vágtam neki a Keszthelyi kilométerek félmaratoni távjának. A távolság és a korai kezdés miatt kicsiny családommal már szombaton érkeztük és elszállásoltuk magunkat  a tóparton. 

Idén a rendezvény központja a város főterén kapott helyet, miként a sok kiállító is. Már már vásári forgatagnak is tűnhetett a sok kiállító sátor, ahol mindenféle felszereléshez juthatott a futó.

A szombat esti tésztaparty gördülékenyen ment, gyakorlatilag sorban állás nélkül juthattunk a túrós tésztánkhoz. Ez nagy előre lépés, hisz tavaly több órát kellett a tápra várni. Igaz akkor a választékok kavalkádja fogadta a korán érkezőket, de ez mit sem ért, mert a konyha nem bírta az iramot. Itt eről szó sem volt, pikk-pakk ment minden. Jól is esett mellé a kis söröcske is, bár ez nem volt része a csomagnak.

 Maga a verseny pontosan indult útjára. Az első kilométeren -miként a hátsó alakzatból indultam- kicsit lassan haladtam előre, mert tömeg nem engedett. De ahogy fogyott a távolság, úgy lazult a tömeg is. Éreztem, hogy nem ma fogom futni életem legjobbját, de reménykedtem egy jobb futásban. Kicsit elszámítottam magam, de az etalon két órából alig több mint 5 perccel kicsúszva értem célba, jól kifutva magam.
Úgy tűnik ez az év ilyen lesz, küzdelem a távolsággal és magammal. Hát igen a futások hiánya mással nem pótolható.