2011. augusztus 7., vasárnap

Frissen gyalult fejjel a kopaszi gáton

futottam ebben a szezonban először. Nem véletlenül szezont és nem évet említettem, hiszen néhány alkalommal tologattam magam itt kint a gáton. A környezet még mindig szép és a futók létszáma is a hűvös nyári napon szembeötlő. Érdekes így futva figyelni az embereket, bringázókat, futókat, gyereket levegőztetőket, szóval az élőket. Mostanában így hívom azokat az embertársaimat, akik kimerészkednek a szabadba a "biztonságos" és temperált szobákból élvezni a szabad (időnkét még friss, tiszta) levegő adta örömöt, mondhatni szabadságát. Látom a reakciókat, néha pacsi, biccentés azon ismeretlenektől akikkel itt-ott futunk össze másodpercekre. Név nélküli mozgás sémák és arcvonások ... valahol "hátul" eltárolva.
Perverz módon élvezem a gunyoros megjegyzéseket amiket kapok/kapunk, hiszen én tudom amit ők nem! Mi futók, gyaloglók, túrázók, gyaloglók, sétálók (,...) tudjunk, merjük, tesszük és elvezzük azt, amit közülük sokan sajnos soha nem fognak megérteni. És a cinkos mosoly, biccentés, kacsintás a miénk csak a miénk amatőr futóké, felmaratonistáké, maratonistáké, ultrásoké, vagy kocogóké.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése