14 kilométere a futóéletemben már másodjára lett letudva. Minimaraton, ez az a táv ami nincs sehol egyértelműen definiálva, mert például az őszi futóparádén, csak 7000 métert kóstál. Az idő kicsit fülledt volt, karcoltuk a harcoltuk a harminc fokot. Nekem ez sok volt, hiszen hat napja nyolcvan kilométerre Tata városától 14 fok volt csak. De a futók dolga a futás, nem pedig az időjáráson problémázás.
Másodjára futottam a vizek városában és nagyon jó hangulatú versenyben volt részem. A nevezésnél érdekes volt, hogy be kellett mutatni az egyéni csipet a sorozatszáma kevésnek bizonyult. De sebaj, egy kis sétát megért.
A verseny sok évet ért már meg, rendezvénykorban a pesti nagy rendezvények előtt jár két évvel. Ez nagy erény, főleg úgy, hogy egyre kevesebb a pénz az ilyen rendezvényekre, az idén is több mint nyolcszáz versenyző állt a rajtvonal mögé, hogy teljesítse a távot. A verseny nagyon jó hangulatban telt a szép környezetben, melynek nagyobb része az Öregtó és Cseke körül zajlott. Persze megmutattuk magunkat a várnak is a környező utcáknak is. Itt szórványosan ugyan, de lelkesen szurkolók buzdították a távolságot koptatókat. A rendszeres víz frissítőket sokan igénybe vették, bár szerintem -mint ahogyan ezt tavaly is jeleztem- egy ilyen távú versenyen iso frissítés is el kelt volna. Volt némi bonyodalom a távolság kijelölésével, mert többünk is csak 13600 métert mért. Voltak hosszabb (1500m) 9-10. és rövidebb (600m) 10-11. kilométerek, mely többeket megzavart a táv kétharmadánál. Az élmezőnyből volt olyan aki eltévedt a pályán, de a többség simán elboldogult a pályán. Persze nekünk nem kellett kitalálnunk merre "gondolták" a szervezők a pályát, csak az előttünk levőt kellett követni. A hangulat, mint említettem nagyon jó volt.
Éreztem és élveztem a futást. Mindig volt kivel beszélgetnem, mással és mással váltottunk gondolatot, jelenlegi futásról, múltról, jövőről, futásról, életről ... egyszóval mindenről. Voltak ismerős arcok, halottam tervekről és élményekről. Naná, hogy a futás volt a főszerepben! A mellém sodródott beszélgető partnerek kevéssé bírták szusszal a beszélgetős futást mint én, ezért időről időre odébb álltam. A végéről indulva, megint sikerült a középmezőnyben befutnom. Az utolsó 2 kilit kicsit megnyomva sem tudtam a tavalyi eredményt megismételni, de ez nem is volt cél. Ami cél volt, hogy boldogan érkezzek a célba, élményekkel legyek gazdagabb s ez sikerült! Úgyhogy a Tatai Minimaraton jövőre is része leszen a versenynaptáramnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése