Életem párjával és István kollégámmal az eltervezett időben érkeztünk meg. Már a parkolóban rengeteg jármű mutatta, nem csak nálunk lenne az elmeorvosoknak némi állítani valója. Szépen lecuccoltunk az árnyékba a "dísztribünön" majd hevenyészett öltözködés után kihasználtuk a gyúratási lehetőséget. Nagyon szép Fecske művház hűvösében az arra vágyók lábát átgyúrták. Nekem kicsit erőteljes volt, nyilván nem szoktam hozzá, de a vádlim azóta is fáj. Szerencsére ez nem okozott problémát a futásnál. PetiAtti folyamatosan figyelmeztetett minket, hogy csak óvatosan nem PB-t futni! A beérkezés is nagy eredmény. És hogy használjuk ki a telepített sátorban DrKelen féle ingyenes magas faktorú izzadság álló napkrémet. Mi éltünk a lehetőséggel és a 30-as géllel kezeltük bőrünket.
Volt bemelegítés is amit mi simán kihagytunk, minket a Nap melegített nem be, hanem fel.
A Startpisztolyt Kökény Bea használhatta a félmaraton indítására.

A méterek fogytak, a nap továbbra is tette dolgát s eleget tett az extrém terepfutást biztosítására szóló szerződésének. Olykor egy egy szellőcske segítette a párologtatást, de ezen kívül újabb enyh nem jött. Szépen lassan a frissítők hőmérséklete egyensúlyi állapotba jutott, elnyelvén a környezet által kibocsájtott hőenergiát. Egyre többet időztünk a frissítő állomásokon, már nem kutyafuttában tápoltunk és locsoltuk magunkra a vizet, hanem megálltunk ettünk, ittunk lihegtünk, majd haladtunk tova. A beszélgetések egyre rövidültek, tempónk csökkent. A második kör végére a mozgásom szétesett, el kezdtem dobálni a vállaimat, futásom ritmustalanná vált. Itt gondoltam először arra, hogy kellett volna mégis csak egy kis zene. Mind ezek ellenére jól bírtam, térdem nem adott vészjeleket, tempó módosításokkal szépen az előzetesen kigondolt pulzustartományon belül tudtam maradni.
Az utolsó körünk a dézsától-dézsáig futásról szólt. Minden frissítő pont után vízzel, isoitallal a kezünkben apróbb sétákat is beiktattunk. Ha a gyaloglók kocoghattak akkor mi is gyalogolhatunk egy keveset. A társainkkal a kommunikáció már csak szinte saját magunk buzdítására szolgáltak. Persze olyan álruhába bujtatva, mintha a másiknak szeretnénk erőt adni. Egyre többen adták fel a kűzdelmeket, de mi még bírtuk. Szépen rendeződött a mozgásom, próbáltam figyelni a talajfogásra, kézlendítésekre, vállfixációra. Ennek ellenére a fáradság jelei egyre fokozódtak, tempónk csökkent, de a táv javát megettük, sőt ki is izzadtuk. Az is nehezítette a dolgunk, hogy a rekkenő rónasági melegben nem igen akadt aki biztasson minket. Minden elismerésem a frissítő pontokon dolgozóké, hogy a kiszolgálásunk mellett egy egy jó szóval töltötték belénk az erőt. Az utolsó ilyen üde szigetet elhagyva éreztem, hogy meglesz, ha rosszabb is mint terveztem, de meglesz.

Célba értünk! 2:29:17-es idővel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése