Pár szó arról. milyen előérzésekkel indultam neki a távnak. Mivel ez volt idei leghosszabb futásom, túl nagy elvárásom nem volt. Egy sima futás, biztos célba érkezés 2 óra körüli idővel. Április 1-i időpontot figyelembe véve félbe beretvált fejjel tisztelegtem a napnak. Már az öltözék kiválasztása is problémás volt, mert nem akartam hinni a "nagyhideg" előrejelzésnek, így a téli cucc a szekrényben maradt, miként a kesztyű is. És valóban nem is lett volna hideg, ha a 40-60 km/h-s szél nem figyelt volna be... Így amit csak tudtam magamra vettem. Mint a hagyma.... rétegesen ;). Még a széldzseki is felkerült. Igaz a második kilométeren a derék körül végezte. A szélcsendes helyen kifejezetten melegem volt, míg ahol a szél szabadon támadhatott, ott még kicsi t fáztam is. De vissza az elejére.
Itt debütált a szigorú rajtzóna project, mely szerint mindenki csak a rajtszámán feltüntetett zónába sorolhatott be, amit a rendezők próbáltak szigorúan betartatni. Így nem indulhattam a szokásos végéről, mert nekem a 3-as zóna dukált. Így magányosan vágtam neki a távnak. A szokásos futóövet a frissítéses palackokkal, otthon hagytam, amit volt néhány pont ahol kicsit bántam. Normál iramban haladtam, bár éreztem már az elején, hogy ebből sem lesz ma egyéni csúcs (PB), sőt még a 2 óráért is meg kell erőltetnem magam. De a hangulat jó volt s nem sietem. Mind ezek ellenére a pulzusom kicsit elszaladt. Már pedig ez nem jó jel. A táv fogyott, hol előrébb, hol pedig hátrébb voltam a tömegben.
Viszont az útvonalban kifejezetten tetszett, hogy 1/3-át a város utcáin tettük meg. Még az alagútat is bevettük. A pesti rakparton aztán jött a fekete leves durva, hideg szembeszél formájában. 12km körül az ismerős térdszalag balhé is beköszönt. A szél sokat kivett belőlem, így nem sikerült a 2 órán belüli célba érkezés. Igaz 2:03:00 kezdésnek nem rossz. Nincs mese gyorsító edzésekkel kell operálnom a fejlődéshez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése