Őrület, hogy mik mennek

ebben az országban! De a fővárosunk Budapest sem marad el a nagyszerű ötleteivel.
Igen puffogok, mert felkúrták az agyam, pontosan azok akiknek munkaköri kötelessége lenne, hogy a sportolást az egészséges életmódot támogassák. De nem a nagyságos, nagyseggű, zsíros agyú politikusoknak most az utcai futórendezvények szúrtak szemet. Nem tagadom a profi szervezőknek ez valóban bevételt jelent, hisz ők ebből (is) élnek. Ugyanakkor hány amatőr sportolónak adnak az ilyen rendezvények lehetőséget arra, hogy felmérjék hol tartanak, hogy hasonszőrűekkel találkozzanak, élményeket szerezzenek, inspirációt kapjanak és persze adjanak.
Ha nincs ilyen rendezvény akkor talán mostanra verném a 110 kilót is és II. típusú cukorbetegsében szenvednék, ha ezt nem is az biztos,, hogy hó mint hó költeném a pénzt a vérnyomás gyógyszerre.
Persze lehet futni nem csak versenyen, de a versenyek, a rendezvények adják a sót az ételhez, vagy a desszertet a vacsorához s nem utolsó sorban a motivációt azoknak a gyenge jellemeknek mint amilyen én is vagyok.
Hova tovább faterom is teljesen kiakadva mondta amikor találkoztunk, noha Ő maga soha nem futott egyetlen métert sem ilyen vagy hasonló rendezvényen. Igazából mindig csak a "kárvallott" közlekedők között volt.

Csak azt tudnám hogyan is képzeni a(z általam már nem annyira) tisztelt képviselő testület illetve a beterjesztő amit gondolt. A fejlett nyugati nagyvárosok (és persze fővárosok) mennyit költenek a tömegsportok támogatására (százalékosan) és mennyit szeretett fővárosunk?
Egy ilyen rendezvény miatt keletkezik-e nagyobb dugó, mint egy normális hétköznapon?
És végül: mi a jó veretes, retkes bélféregért nem húzza már ki a fejét a seggéből az ilyen ember?
Ja és MONNYONLE!

uff!

Lassú, gyors, gyors

na nem lassú, hanem további gyors, azaz sprint kinn a szigeten.
Úgy esett, hogy a péntek 13-i 13-as elmaradt, mert akivel futottam volna passzolt. No meg Ildit sem akartam magára hagyni, s ha már így esett, akkor ideje volt beváltani az ígértemet. Bár Ő két kört kívánt futni, de ebben most nem lettem partnere mert egy önző állat vagyok. Ezen kívül pedig ígértem neki gyorsító edzéseket, mert ezzel a tempóval az álma a félmaraton nem fog megvalósulni rendezvényen a szintidő miatt.
Így szépen kisétáltunk a szigetre és toltunk egy ultra lassú 42 perces kört. Ami arra jó volt, hogy kicsit átmozgassuk magunkat és Ildi pulzusa se szálljon el. Nyújtottunk egy kicsit.
Ezek után jött a fekete leves a 10x100 (mint utóbb kiderült 75) méteres sprint. Úgy ám, ami a csövön kifért. Mondtam hogy ha nem bírja hagyjon ki egy ciklust. De ő kemény volt és becsülettel végig tolta. Hát ért annyit mint egy plusz laza kör ... és rám is rám fért mert ezeket az edzéseket nem szeressem.

Megjegyzem semmit ciki nincs a lassú futásban, nem is degradáló módban írtam.

Utólag kiderült hogy Fleki kolléga is kint járt a szigeten ... ha tudtam volna, őt is meghajtom....

Éljen a futás! No meg Samu!

Vivicittá sz/félmaraton

mint évadkezdő rendezvény. Bár a naptáramban az egy héttel korábbi II. Rotary félmaraton debreceni futása volt az első, de saját magam védelmében erről az utolsó pillanatban lemondtam. Így maradt évkezdetnek a Vivicittá, mely megalapozta futó pályafutásom. Melynek 6 kilométerén dőlt el futósorsom.
Pár szó arról. milyen előérzésekkel indultam neki a távnak. Mivel ez volt idei leghosszabb futásom, túl nagy elvárásom nem volt. Egy sima futás, biztos célba érkezés 2 óra körüli idővel. Április 1-i időpontot figyelembe véve félbe beretvált fejjel tisztelegtem a napnak. Már az öltözék kiválasztása is problémás volt, mert nem akartam hinni a "nagyhideg" előrejelzésnek, így a téli cucc a szekrényben maradt, miként a kesztyű is. És valóban nem is lett volna hideg, ha a 40-60 km/h-s szél nem figyelt volna be... Így amit csak tudtam magamra vettem. Mint a hagyma.... rétegesen ;). Még a széldzseki is felkerült. Igaz a második kilométeren a derék körül végezte. A szélcsendes helyen kifejezetten melegem volt, míg ahol a szél szabadon támadhatott, ott még kicsi t fáztam is. De vissza az elejére.

Itt debütált a szigorú rajtzóna project, mely szerint mindenki csak a rajtszámán feltüntetett zónába sorolhatott be, amit a rendezők próbáltak szigorúan betartatni. Így nem indulhattam a szokásos végéről, mert nekem a 3-as zóna dukált. Így magányosan vágtam neki a távnak. A szokásos futóövet a frissítéses palackokkal, otthon hagytam, amit volt néhány pont ahol kicsit bántam. Normál iramban haladtam, bár éreztem már az elején, hogy ebből sem lesz ma egyéni csúcs (PB), sőt még a 2 óráért is meg kell erőltetnem magam. De a hangulat jó volt s nem sietem. Mind ezek ellenére a pulzusom kicsit elszaladt. Már pedig ez nem jó jel. A táv fogyott, hol előrébb, hol pedig hátrébb voltam a tömegben.
Viszont az útvonalban kifejezetten tetszett, hogy 1/3-át a város utcáin tettük meg. Még az alagútat is bevettük. A pesti rakparton aztán jött a fekete leves durva, hideg szembeszél formájában. 12km körül az ismerős térdszalag balhé is beköszönt. A szél sokat kivett belőlem, így nem sikerült a 2 órán belüli célba érkezés. Igaz 2:03:00 kezdésnek nem rossz. Nincs mese gyorsító edzésekkel kell operálnom a fejlődéshez.