A gép forog

de a futó nem pihen(het), hiszen messze még a cél, és a lemaradás igen nagy. Sajnos nem úgy jönnek a kilométerek, mint ahogy azt szeretném. Sirámos az életem ezen része, igen-igen nyögve nyelős. Nem mintha nem okozna örömet a futás, hiszen óriási boldogság forrása az, még akkor is, ha a szó szoros értelmében időnként foggal és körömmel kell küzdenem. Tavaly megfogadtam, hogy idén szépen elhúzódós felkészülést tolok a maratonra, de az már látszik, hogy az eredeti terv nem valósul meg. Így a nyári legmelegebb időszakra marad a munka dandárja. Még ugyan nem vetettem össze az előző év hasonló szakaszait, de ezt is megteszem. Most már kifogás nem lehet! Sajna éppen a hosszú futások maradnak el és el kell gondolkoznom azon miért.

A terv, hogy heti 30 körül futok nem igen jön össze, bár ebből a hétből még van hátra és "csak" 14 km hibázik, de a elkövetkezendő 2 hét nehezebb lesz, mert tanfolyam miatt pont a szokott időszakok lesznek foglaltak. Így meg kell erőszakolnom magam, és hajnali keléssel kell 1-1 futást beilleszteni a "táncrendbe".

Az tény, hogy a Fuss Normafa óriási élmény volt számomra s nagyszerű, hogy kicsit kibillentett a szürkeségből. Ilyen a napokban talált Nemjuci videója is

Miként nagyon élvezem a Hivatali közös futásokat is, főleg amikor valóban együtt tudunk futni. Ebből a héten is akadt a pénteki napon Péterrel jó két kör a szigeten, ami barátok között is 10 km fölött van. Főleg úgy, hogy közben be nem állt a szánk ;). Kedden Györgyivel vágtam neki, sajna Ő még lassú nekem, de szépen fejlődik és kitartó, ami igazán nagyszerű! Szóval kedden csak 1 kör jött össze, de 10x100-as sprintekkel fejeztem be, mert az jó(?) nekem.

Teliholdkor Fuss Normafa

rendezvényen volt szerencsém futni a Nike Futóklub jóvoltából. De mi is ez a "balhé"? Nos Idén a Futóklubbosok megpróbálnak -mint mindig- újítani valamit. Az tudtuk, hogy a szívügyük a futás és a saját eszközeikkel próbálnak megnyerni ennek minél több embert is. Jól bevált promócióval minden évben másként próbálnak rávenni embereket a futásra. A legnagyobb hazai szponzorált és promotált esemény az ősz elejei nemzetközi Budapest félmaraton -IAAF is jegyzi-. Idén első alkalommal a kezdő futók is megízlelhetik nem csak a "betét" futamokon ennek a nagyszerű rendezvénynek a hangulatát a Fuss Budapest Trio hármas váltóban. Így a félmaratonisták forgatagában már 7 kilométeres futni tudással is el lehet vegyülni. Természetesen akinek ez kevés az próbálkozhat párban és egyéniben is. A trióra való ráhangolódásban korlátozott létszámú FUSS eseményekkel teremti meg a hangulatot a Nike Running Hungary. Jelen esetben a Fuss Normafáról volt szó, ami sorrendben már a harmadik ilyen esemény a Fuss Városliget és Fuss Budavár után. Regisztrálni "könyörgő" levéllel lehet az Utánfutókál s a szerencsések bebocsáttatást nyertek a holdfényes közös futásra. Én is köztük lehettem. A gyülekező 18:30-ra volt meghirdetve a Budapesti Kongresszusi Központ parkolójába, ahol regisztrálás után mindenki megkapta a Nike dryfitt pólóját, kuponjait és lehetősége volt átöltözni, illetve a szokásos futócipő tesztre jelentkeznie.
Kapott ki-ki fluoreszkáló (nem nem most kivételesen nem az a flour) csövecskét attól függően zöldet vagy pirosat, hogy trió csapattag-e vagy sem. Nekem ez kicsit későn esett le, így bezöldültem, noha én gyakorlatilag egyszemélyes csapatban nyomom le a Nike félmaratont. Szépen lassan minden a helyére került és a buszok is indulásra készen álltak a rendőri felvezetésre. Akik mielőtt nekiláttak volna a megbízatásuknak még septiben végigbírságoltak vagy 6 járművet.
Szóval buszokba rendeződve felvezettek bennünket a Normafához, ahol az időjárás már nem volt olyan szép és jó. Konkrétan 20 fok alatti metsző széllel támadott parkolóban várakoztunk több mint fél órácskát a csapatunkkal. Szórványos bemelegítés után a teliholdhoz drakula, zombi, boszorkány, hulla és egyéb jelmezt magukra öltő hangulatlények szerkóit tapserősséggel értékeltük. Néhányan rövid bemelegítő futásra indultunk, mások beszélgettek, élményeket osztottak meg egymással. Lassan forgott az idő kereke, a többség dideregve, ugrándozva várta az indulást. Végre kilencet ütött az óra és a népes társaság neki iramodhatott a "hegynek" fel. Nem volt könnyű a sötétedésben botorkálni gyökereket kerülgetni, köveket átugrálni. A rutinosabbak lévén a tempó nem volt fergeteges, gyönyörködhettek az esti fényeit megvillantó főváros szépségében. Persze nem volt ilyen egyszerű az út! Ugyanmár! Hisz teliholdvolt! És a vérszomjas fenevadak zombik, vérfarkasok támadták a futókat a fák, bokrok és mindenféle tereptárgy mögül. Persze ekkor már a hidegnek nyoma sem volt, mert az emelkedő meghozta a hatását. Ahogy telt az idő egyre jobban szétázódott a társaság és csak reménykedhetünk abban -lévén a végén a létszám ellenőrzés elmaradt-, hogy senki nem vált az éji bestiák martalékává.
Feljutottunk a Libegő felső állomásához, ahonnan egy erősebb kaptatót kellett legyűrni az Erzsébet kilátónál felállított célterületig. Sokaknak ez kicsit erősnek bizonyult, de kérem úgy jó, ha változatos a futás. A célban már várt minket a felállított bulisátor, szendó + ücsi. Lassacskán az utolsó ember is megérkezett és kezdetét vette a fergeteg parti. Nem is akármilyen produkció részesei lehettünk, mert a Thriller mixére a zombik táncában vehettünk részt. Volt tombola, ahol a kis díjak elsőre, a fődíj sok bablevessel tarkítva kelt csak el. És a mulattság nem állt meg, szólt a zene, táncolt a futónép, jelezvén a futás megszállottjai bulizni is tudnak, nem is akárhogyan ám. A megfáradt Normafásokat a buszok az éjszaka folyamán folyamatosan szállították vissza a BAH csomópontra. Volt olyan is aki futva fejezte be a kis kiruccanást, mert nem várt a buszra, vagy csak kevés volt a három és fél kilométer. Mivel nekem csomagom volt és nem készültem esti futásra -nem voltam kivilágítva-, így busszal csordogáltam vissza a holdfényes éjszakában a kiindulási pontra.
Mindent egybe véve nagyon helyre is futóparty jött össze, köszönet és hála a szervezésért, igazán 5letgazdag volt a helyszín választása miként a lebonyolítás is.

Délibáb a rónaságon

igen, mert óriási hőség fogadta a temérdek sportfanatikust az E.ON nevéhez fűződő gyaloglóstúrázóskerékpározósfutós rendezvényen, melyen immáron második alkalommal próbálok szerencsét. Az idő szikrázó napsütéssel, 38 fok Celsius hőmérséklettel és nagyon erős UV értékekkel várt minket a Hortobágy. Igen most nem adja olyan könnyen magát mint a sorozat eddigi rendezvényein, most mutatja meg valódi orcáját. Gyertek csak gyertek kisütöm a zsírotok! Meglássátok úgy lesz! Mint megláttuk tényleg úgy lett.
Életem párjával és István kollégámmal az eltervezett időben érkeztünk meg. Már a parkolóban rengeteg jármű mutatta, nem csak nálunk lenne az elmeorvosoknak némi állítani valója. Szépen lecuccoltunk az árnyékba a "dísztribünön" majd hevenyészett öltözködés után kihasználtuk a gyúratási lehetőséget. Nagyon szép Fecske művház hűvösében az arra vágyók lábát átgyúrták. Nekem kicsit erőteljes volt, nyilván nem szoktam hozzá, de a vádlim azóta is fáj. Szerencsére ez nem okozott problémát a futásnál. PetiAtti folyamatosan figyelmeztetett minket, hogy csak óvatosan nem PB-t futni! A beérkezés is nagy eredmény. És hogy használjuk ki a telepített sátorban DrKelen féle ingyenes magas faktorú izzadság álló napkrémet. Mi éltünk a lehetőséggel és a 30-as géllel kezeltük bőrünket.
Volt bemelegítés is amit mi simán kihagytunk, minket a Nap melegített nem be, hanem fel.
A Startpisztolyt Kökény Bea használhatta a félmaraton indítására.
Mi szépen komótosan fogtunk neki a távnak, szokásunkhoz híven a hátsó traktusból. Vidáman kényelmes tempóban toltuk a kilométereket, futtában használva ki a frissítési lehetőségeket. Meg is állapítottuk, hogy hőség ide vagy oda, ha ezt az óvatos tempót tartjuk baj nem lehet. Fogyott a távolság, bár a szokásos ének most elmaradt, kellett a tartalék. Az EdzésOnlie-os felszerelésemnek sokan örültek s érdeklődtek milyen Nick-en lelnek meg. Alias váltottunk majd szaladtunk tovább ki-ki vérmérsékletéhez, állapotához híven. Ily módon verbalice biztattuk egymást a teljesség igénye nélkül lápiszorny, nyúl, smarcsu és sokan másokkal (ha visszajeleztek bővítem a listát). Az első kör vég még elnyomtam egy márcsakkétkörvanhátrát, de ezzel be is fejeztem a danászást, mert sem kedvem, sem erőm nem volt hozzá.
A méterek fogytak, a nap továbbra is tette dolgát s eleget tett az extrém terepfutást biztosítására szóló szerződésének. Olykor egy egy szellőcske segítette a párologtatást, de ezen kívül újabb enyh nem jött. Szépen lassan a frissítők hőmérséklete egyensúlyi állapotba jutott, elnyelvén a környezet által kibocsájtott hőenergiát. Egyre többet időztünk a frissítő állomásokon, már nem kutyafuttában tápoltunk és locsoltuk magunkra a vizet, hanem megálltunk ettünk, ittunk lihegtünk, majd haladtunk tova. A beszélgetések egyre rövidültek, tempónk csökkent. A második kör végére a mozgásom szétesett, el kezdtem dobálni a vállaimat, futásom ritmustalanná vált. Itt gondoltam először arra, hogy kellett volna mégis csak egy kis zene. Mind ezek ellenére jól bírtam, térdem nem adott vészjeleket, tempó módosításokkal szépen az előzetesen kigondolt pulzustartományon belül tudtam maradni.
Az utolsó körünk a dézsától-dézsáig futásról szólt. Minden frissítő pont után vízzel, isoitallal a kezünkben apróbb sétákat is beiktattunk. Ha a gyaloglók kocoghattak akkor mi is gyalogolhatunk egy keveset. A társainkkal a kommunikáció már csak szinte saját magunk buzdítására szolgáltak. Persze olyan álruhába bujtatva, mintha a másiknak szeretnénk erőt adni. Egyre többen adták fel a kűzdelmeket, de mi még bírtuk. Szépen rendeződött a mozgásom, próbáltam figyelni a talajfogásra, kézlendítésekre, vállfixációra. Ennek ellenére a fáradság jelei egyre fokozódtak, tempónk csökkent, de a táv javát megettük, sőt ki is izzadtuk. Az is nehezítette a dolgunk, hogy a rekkenő rónasági melegben nem igen akadt aki biztasson minket. Minden elismerésem a frissítő pontokon dolgozóké, hogy a kiszolgálásunk mellett egy egy jó szóval töltötték belénk az erőt. Az utolsó ilyen üde szigetet elhagyva éreztem, hogy meglesz, ha rosszabb is mint terveztem, de meglesz.
Ezt erősítette István is. Szinapszisaimban már érlelődött a látvány, mégis csak sikerülhet 150 percen belül beérni. Lépésről lépésre egyre közelebb a célhoz. Már hallottuk a hangosbeszélő zaját, amikor a kanyarból kiérve megpillantottuk az "arénát" Innen tényleg alig egy kilométer választott el minket a katartikus célba érkezéstől. Itt már a fák "hűvösében" a szurkolók is aktívabbak voltak a mi mosolyunk pedig őszinte. Még egy kis vízporlasztás a finis előtt, és igen!
Célba értünk! 2:29:17-es idővel.