999+14 km

az idei teljesítményem, ebből 999 mérve a Garmin ForeRunner 305-el. A maradék 14 meg a Tata-i minimaratoni futásból származik, amikor is lemerült órával vágtam a vágtának. Így idén átléptem a bűvös 1000 kilást, igaz épp hogy egy kicsivel. Év elején kicsit nagyobb számot vártam, de ez van.

Hát valahogy így alakult a helyzet.

És a versenyek száma piramidális, hiszen: Vivicittá, K&H , Generali, Grafikon, Borvidék, Nike, Spar, Balaton, Hortobágy, Tata. Remélem nem hagytam ki semmit.

Szóval Gazdag év volt mind álmokban, mind teljesítményben és esőben is.

Csak köszönni tudom a Páromnak, ismerőseimnek, családomnak, szervezőknek és azoknak akik annak idején rávettek a futásra.

CSÓK NEKTEK!

2011 is legyen legalább ilyen jó é(r)v!

Futó a -kopaszi- gáton

így jellemezném a mostani futásaimat. Már rég óta meg akartam írni a szösszenetet, de akkor kicsit másként szólt volna. De azóta változott a helyzet. Na igen zord idő ++ futók -------. Szóval Brrrrrrrrha. A szeretteim meg folyamatosan aggódnak, hogy megfázom, meg hülye vagyok -ez utóbbi igaz is- ha ebben az időben futni megyek. De mit tegyek ha hajt valami, valami amit azoknak akik nem futnak igen nehéz megmagyarázni. Pedig én próbálkozom, mindig valahogy magyarázni a bizonyítványom, de persze nem szeretném, ha magyarázkodás lenne. Tehát az eredeti címben többes szám ment volna, de így manapság a magány jellemzi útjaim. Na jó, nagy néha azért még szembe jön egy-egy kóbor futó, de nem ez a jellemző. Pedig szép és jó a havas -nem latyakos- környezetben futni. Igaz az, hogyha folyamatosan szoktatod magad a hidegben való futáshoz, akkor gond nélkül vehető ez az akadály is. A nem túl régen kezdődött futó pályafutásom első telét kihagytam, mert "égette" a tüdőm a hideg levegő. Persze, mert hiányzott a folytonosság no meg az eltökéltség is. De a tavalyi telet már végig futottam és a futástól maximum pár óráig tartó köhécselést, torok kaparást kaptam, megfázást nem.
Ha valaki hideg, vagy nagyon hidegben fut/sportol kint a szabadban az jól teszi, ha a mozgás végeztével 5-10 percen belül száraz ruhát húz és melegedni vonul. Így egyszerűen elkerülheti a meghűlést és még az immunrendszerét is erősíti, szervezetét ellenállóbbá teheti. Na és a Nike-s szlogen: Hidegben futni menő!
Nos azt nem tudom, de hogy én élvezem az tuti.

Mikulás futás

mikulás nélkül, így jellemezhetném a Nike futóklub -aminek én is tagja vagyok- szombati örömfutását, mivel a mikulást csak a szervezők, trénerek piros májkulás satykája és maga MIKULÁS tejebevonós masszában materializálódott alakja reprezentálta. Minden esetre ami volt, az ~50 futó, Nike cipőteszt, forró tea, tejbevonós mikulács, tombola. A tombolán stílusosan három piros színű Nike futósapka -nem téliesített- került kisorsolásra a résztvevők között.
De lássuk pontosan mi is történt:
A bemelegítést Zsuzsa vezényelte, miközben átmozgattuk a hidegben megrövidült izmainkat. Ez teljesen más volt,  mit amit a versenyek előtt szokott lenni, lenni. Semmi felhajtás, csak a praktikum. Nekem külön pozitívum volt, ahogy Zsuzsa nem csak mondta és mutatta, hanem magyarázta is mit miért kell. Jómagam nem szeretem ezeket a közös melegítéseket, mert más a ritmusom, de ez kifejezetten jól esett, megadta a kellő hangulatot is. Lehet, hogy a családias légkör is sokat számított, meg a kedves mosolygó arcok. Ez után kicsi nyújtás, majd felmérve a tartán pálya jeges állapotát, az a döntés született, hogy a "belső körön" -cca 5km- lesz majd a közös futás.

"Elindulunk és mindenki futja saját tempójában a kört." hangzott az instrukció. És mi nekiindultunk. Szépen egy csomóban ahogy illik. A jeges részen kissé totyogós iramnak éreztem az első pár tíz métert, így kissé előrébb evickéltem. Jól tartottam a tempót az élbollyal, de a nyulak a sziget végi fordulónál már megúszott előttünk. Ekkor az órámra pillantva láttam, hogy így is 5 perces közeli tempót nyomunk. Jó kis vágta volt.
Ezt követően kis nyújtás Zsuzsával, miután a többiek is teljesítették a távot. Volt olyan aki vállalkozott még egy újabb (fél) körre, de engem a "repülőzés" jobban vonzott. Mivel futás után levezetésként még nem csináltam, így erre tettem le a voksom. Tényleg felfrissítő volt a 6x100-as repülő. Persze most sem úsztuk meg a szakmai magyarázat nélkül, de így ismét tanultam! Persze megint kicsit nyújtogatunk és utána teázás közepette vártuk Fortuna csókját. Sajnos -szokás szerint- nem nyertem, de nem ezért jöttem, hanem a mozgásért.
Ekkor már jól jött a derekamra tekert polár felső, mert kezdtem fázni. Búcsút intettünk egymásnak irány haza mert vár a főzés...