Meg megállva, serényen,
Gyűjtöm az erőt és a kilométereket,
Hogy elbánhassak veletek,
Ó ti lassan fogyó méterek!
S hogy milyen lesz a nagy nap,
Mikor test, lélek, elme összefog,
Hogy kart öltve, nemes egységben,
Futókkal, s ritmusra dobbanó dobbal
Feszítve izmot, inat, s mindent.
Mindent mi előre hajt,
Legyőzni a távot,
Melyről nem mindenki szőhet álmot.
Még nem tudhatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése