és most éppen rossz napok vannak, legalábbis időjárás ügyileg. Bár a hétvégi Gernerali Futógálát szerencsésen megúsztuk különösebb elázás nélkül. Persze ez is csak azokra volt igaz akik 30 percen belül futottak, mert az én ötösöm végére leszakadt az ég. Így az utolsó 100 métert sprintelve tettem meg, és a befutón kapott csomit (csoki+lötty) is futva vettem át, majd tempót megtartva irányt vettem a nevezési sátor felé, ahol eső ellen védve voltunk. Miként az idő fél hat felé járt, így a nap is lassan de kitartóan a szokott égi útján a horizont felé ereszkedett, mint merész hópihe a novemberi szélcsendben. Így verte az ördög a feleségét aki szivárványt sírt az égre. Szerencsére ezt a "csodát" is hamar elfeledtük, így tiszta időben és gyorsan száradó aszfalton lódulhattunk neki a 10 kilométeres "nagy távnak". Ekkor már Peti és Lóri (K&H maraton váltós társak) is csatlakoztak a nem kis mezőnyhöz. Petinek mondtam, hogy nyugodtan nyargaljon, nem most fogok rekordot dönteni. Hőmérséklet az zuhi ellenére sem csökkent jelentősen, csak a pára nőtt. Az első 5 kilométeren lazán futottam a lazuló tömegben, csak pár gyorslábú húzott el mellettem. A fordulónál Petiék mintegy 3 perces előnyben voltak, de ez nem izgatott, hiszen "alacsony" pulzus stabil futás dolgot nyomom. De ekkor, mármint a forduló után, simán ellazultam és jóleső magasabb fokozatra váltottam. Nem úgy mint egy nappal korábban a Grafikon futóverseny számán ami a beharangozott 4 km helyett alig volt több mint három és fél kilométer. Na ott csak szépen nyugodtan megfutottam a második helyet... hátulról. Mögöttem csak egy idősebb kolléganő ért célba. Persze a többiek nem hitték el, hogy ennyire hátul végeztem az óriási 8 fős mezőnyben. De vissza a 10-eshez. Forduló utáni felpörgés nagyon jól jött ki. Az utóbbi időben kínosan ügyeltem a pulzusomra, de most olyan jó volt a szél hangja, hogy sikerült az előző évi Személyes Verseny Csúcsot döntenem 55.05-ös idővel Petiék előtt mintegy 3 perccel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése