dőm 2:20-volt, jobb mint amit prognosztizáltam (2:30) és sokkal jobb, mint amit a második emelkedő végén éreztem (egyáltalán be tudom-e fejezni). Amit az első emelkedő végén éreztem az nem volt piskóta. De amikor kiderült számomra, hogy a kilátót (7-8 kilométer között volt) még a végén újra meg kell másszuk, kiszállt az erő a lábaimból. Volt olyan, hogy az emelkedőt csak gyaloglással kiegészítve tudtam "bevenni", de volt olyan is, hogy a tetőn meg kellett pihennem és frissítenem kellett. Azért a maradék energiaszeletem elmajszolása jól jött az utolsó emelkedő előtt, mert így a kilátót sikerült egy huszáros futammal bevenni. Az látszott, hogy a mintegy 1000 futó nagy része (én nem tartoztam bele), komoly felkészültséggel bírt az ilyen terepen, de persze voltak hozzám hasonlóak is, még olyan is aki a helyszínen szembesült az emelkedőkkel. Szar lehetett neki. Sajnos arról nincs infóm, hogy mennyien adták fel, de úgy gondolom (szinte) senki. A BalatonMaraton óta Koffeinmentől halott rigmust nyomtam a kilik végén, már amennyire a légszomjtól futotta tőlem. Valamelyik kedves futótárs már-már a Megasztárra akart nevezni, de mondtam neki, csak ha minden versenyző velem fut ;). Üde színfolt volt a kakas és csirke akik a második kaptató előtt a farhátukat mutatták és a hulló tollruhájukkal sokkoltak, miként a különböző vicces feliratú felsők is. Anyaaaaaaa nekem is kellllllllll ilyeeeeeeeeen. De honnan azt még nem tudom.... ha valakinek van 5lte ne tartsa magába kérem!
2010. május 6., csütörtök
Legnehezebb félmaraton
amit a hétvégén sikeresen teljesítettem. Bár a félelmeim beigazolódtak, mert az emelkedők nagyon nehezen leküzdhetőek, de mégis sikeres volt a futás. Gazdagabb lettem egy élménnyel, egy izomlázzal és szegényebb egy álommal. Noha az i
dőm 2:20-volt, jobb mint amit prognosztizáltam (2:30) és sokkal jobb, mint amit a második emelkedő végén éreztem (egyáltalán be tudom-e fejezni). Amit az első emelkedő végén éreztem az nem volt piskóta. De amikor kiderült számomra, hogy a kilátót (7-8 kilométer között volt) még a végén újra meg kell másszuk, kiszállt az erő a lábaimból. Volt olyan, hogy az emelkedőt csak gyaloglással kiegészítve tudtam "bevenni", de volt olyan is, hogy a tetőn meg kellett pihennem és frissítenem kellett. Azért a maradék energiaszeletem elmajszolása jól jött az utolsó emelkedő előtt, mert így a kilátót sikerült egy huszáros futammal bevenni. Az látszott, hogy a mintegy 1000 futó nagy része (én nem tartoztam bele), komoly felkészültséggel bírt az ilyen terepen, de persze voltak hozzám hasonlóak is, még olyan is aki a helyszínen szembesült az emelkedőkkel. Szar lehetett neki. Sajnos arról nincs infóm, hogy mennyien adták fel, de úgy gondolom (szinte) senki. A BalatonMaraton óta Koffeinmentől halott rigmust nyomtam a kilik végén, már amennyire a légszomjtól futotta tőlem. Valamelyik kedves futótárs már-már a Megasztárra akart nevezni, de mondtam neki, csak ha minden versenyző velem fut ;). Üde színfolt volt a kakas és csirke akik a második kaptató előtt a farhátukat mutatták és a hulló tollruhájukkal sokkoltak, miként a különböző vicces feliratú felsők is. Anyaaaaaaa nekem is kellllllllll ilyeeeeeeeeen. De honnan azt még nem tudom.... ha valakinek van 5lte ne tartsa magába kérem!
dőm 2:20-volt, jobb mint amit prognosztizáltam (2:30) és sokkal jobb, mint amit a második emelkedő végén éreztem (egyáltalán be tudom-e fejezni). Amit az első emelkedő végén éreztem az nem volt piskóta. De amikor kiderült számomra, hogy a kilátót (7-8 kilométer között volt) még a végén újra meg kell másszuk, kiszállt az erő a lábaimból. Volt olyan, hogy az emelkedőt csak gyaloglással kiegészítve tudtam "bevenni", de volt olyan is, hogy a tetőn meg kellett pihennem és frissítenem kellett. Azért a maradék energiaszeletem elmajszolása jól jött az utolsó emelkedő előtt, mert így a kilátót sikerült egy huszáros futammal bevenni. Az látszott, hogy a mintegy 1000 futó nagy része (én nem tartoztam bele), komoly felkészültséggel bírt az ilyen terepen, de persze voltak hozzám hasonlóak is, még olyan is aki a helyszínen szembesült az emelkedőkkel. Szar lehetett neki. Sajnos arról nincs infóm, hogy mennyien adták fel, de úgy gondolom (szinte) senki. A BalatonMaraton óta Koffeinmentől halott rigmust nyomtam a kilik végén, már amennyire a légszomjtól futotta tőlem. Valamelyik kedves futótárs már-már a Megasztárra akart nevezni, de mondtam neki, csak ha minden versenyző velem fut ;). Üde színfolt volt a kakas és csirke akik a második kaptató előtt a farhátukat mutatták és a hulló tollruhájukkal sokkoltak, miként a különböző vicces feliratú felsők is. Anyaaaaaaa nekem is kellllllllll ilyeeeeeeeeen. De honnan azt még nem tudom.... ha valakinek van 5lte ne tartsa magába kérem!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése