most, hogy a Borvidék félmaraton kapujában állok. Miért is mondom ezt, nos hát ilyen még nem volt a hosszúnak éppen nem mondható futó pályafutásom alatt, hogy ennyire ismeretlen körülményekkel nézzek szembe.
De hogy is törpént a nevezésem? Mivel nem volt május elejére Futanet-es szervezett futás, és Prágai kirándulás így szükségem volt egy pótszerre. Történetesen az edzésonline oldalán bukkantam rá a Borvidék félmaraton bemutatkozó rendezvényére és annyira megörültem neki, hogy azonnal neveztem is, melyről korábbi posztban szót ejtettem. De miért is vakrepülés tehető fel a kérdés, hiszen versenyen már háromszor is sikeresen magam mögött tudhatom a távot? Nos a válasz mint mindig az ördög patájának repedésében mint gonosz kis atka búvik meg, jelen esetben pedig a számomra nagy szintkülönbségben nyilvánul meg. Soha de soha nem volt szerencsém még ilyen emelkedőkhöz. Persze túrán már igen, de kéremszépen ez nem túra, hanem futóverseny amiben szintidő van. Noha első ránézésre kellemesebb mint például a Nike félmarcsin, de a terepviszonyokhoz képest ..... Hm. szóval csoki a gatyóban! Persze óvatlan voltam, hisz' örültem mint kismajom a farkának, hogy Prágát valamivel tudom pótolni. Ekkor még nem volt palettán a Hármas-határhegyi zöldbalhé (értsd félmaraton), és még a szinttérkép sem volt meg. Erre csak később bukkantam rá. Természetesen ekkor kissé megremegett a lábam, ami azóta is tart. De meglátjuk mi lesz. Egy biztos, ha ezt is le tudom győzni az óriási lépés a maratoni táv síkon történő legyőzéséhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése