török -na nem a dzsumurdzsák féle- előre a cél felé. Remélem hogy lassan azért sikerül felpörögnöm, mert késésben vagyok önmagamhoz képest. Jövő héten Hortobágy félmaraton, ... szeptember végén pedig a maraton vár rám ismét Budapest aszfaltján. Igaz a 21km lassan kezd rutin lenni -bár minden verseny még a legrövidebb is komoly-, de a maratoni felkészüléssel jócskán le vagyok maradva. A tavalyi is éppen, hogy megvolt, de ha így nyápickodom akkor nem is tudom mi lesz. Így most ideje a húrok közé vágni a hegedűtokot, ha zenebona kell a teljesítményhez. Éppen ezért örülök a folyamatos gyógyulásnak. Igaz még fáj, de az pénteki és vasárnapi 10k-n nem zavart. A hét utolsó munkanapján könnyed (66perc) míg az utolsó napján kicsit tempósabb (56perc) tízest talpaltam. Persze az előbbi sokkal jobban esett, még vicceltem is a kollégákkal, hogy fussunk még egy kört ;-). Szó mi szó simán ment volna, de idő -kollégák részéről motiválatlanság (hisz másnapra hosszút terveztek)- híján nem fért bele a plusz köröcske. Remélem a keddi futás is jól sül el!
Go for run. Vagy run for go?
2011. június 27., hétfő
2011. június 21., kedd
Regenerálódom
az aljas kis sérülésem után amit kosárlabdázás közben szenvedtem el. Jól ment a meccs, kifejezetten jól játszottam -magamhoz képest- de a vége felé egy támadás közben egy pattanást/reccsenést éreztem a bal csípőmben és a fájdalomtól lerogytam. Annyi is lett annak a napnak. Haza sántikáltam és rögtön jegelni, meg kencézni kezdtem a jól bevált Voltaren kenőccsel. Másnap csütörtökön kapott egy kis Bioptron lámpás kezelést is a szokásosok mellett. Persze a futást hanyagolnom kellett. Bosszantóak ezek a sérülések amik így idén hátráltatnak. Gyakorlatilag mindig közbe-közbe szól valami.
Viszont most hétfőn úgy indultam neki otthonról, hogy a Margit szigeten tolok egy laza köröcskét. Meglepetésemre ZuZu (YSKYRY csapattag) akivel a melóba menet futottam össze, szintén tervezett egy kis futást meló után. Így 1/2 5-kor együtt vágtunk neki a távnak. Gyalog ki a szigetre, majd rövid nyújtás után futottunk egy laza köröcskét.
Nem mondom, hogy nem fáj(t) a sérülésem, de még így is jól esett a könnyű mozgás.
Remélem jól gyógyulok és nem lesz gond az E-On Délibáb félmaraton júli 9-én.
Viszont most hétfőn úgy indultam neki otthonról, hogy a Margit szigeten tolok egy laza köröcskét. Meglepetésemre ZuZu (YSKYRY csapattag) akivel a melóba menet futottam össze, szintén tervezett egy kis futást meló után. Így 1/2 5-kor együtt vágtunk neki a távnak. Gyalog ki a szigetre, majd rövid nyújtás után futottunk egy laza köröcskét.
Nem mondom, hogy nem fáj(t) a sérülésem, de még így is jól esett a könnyű mozgás.
Remélem jól gyógyulok és nem lesz gond az E-On Délibáb félmaraton júli 9-én.
2011. június 19., vasárnap
Végső állomása
volt Keszthelyen a 4Run félmaratoniának. Sorrendben ez volt a sorozat 3. befejező eleme, mely során Debrecen, Szekszárd után Keszthelyen is lefutottuk a magunk 21 kilométerét, így téve teljessé a sorozatot.
Budapesttől való nagy távolsága és a "korai" kezdésre való tekintettel már szombaton megérkeztünk a helyszínre. A rajtcsomag átvétele pik-pakk megtörtént, rajtszám + rá erősített -enyhén mocskos- csip, az eseményhez tartozó -bár inkább csak vicceskedően szimbolizáló motívummal- T-shirt és a 4Run sorozat galléros pólója, no meg a szokásos szóróanyag. Kedvesen invitáltak minket az esti tésztaparty-ra a sétáló utcába. Kis pihenés a szálláson, majd tuti ami zicher mi elmentünk a Park étterembe kajálni, hisz kell a kalória ;^). Teletolt bendővel esti 1/4 8-ra érkeztünk a "TP" helyszínére, ahol kígyózóan hosszú sor fogadott minket. A helyi szpíker mindenkit nyugtatgatott, hogy van tészta dögivel nincs probléma. A sor naaaaaaaaaaaagyon lassan fogyott, de a derelye már jóval gyorsabban. Mire mi sorra kerültünk a bolonyai-t nem lehetett választani, így számomra maradt a arabiata. De a derelye meg elfogyott. Így a maradékot kezdtem majszolni ... persze végül került nekünk is derelye, de csak porcukor jutott rá. Közben a kettlebell-esek bemutatója. Megragadott az előadó lelkesedése, bár sokat nem láttam/hallottam belőle. A végén oda mentem amikor a kipróbálásra buzdítottak mindenkit. A lehetőséget ugyan elutasítottam, de pár szó beszélgetés után guggolnom kellett. Na ja, de kapásból le is lettem hurrogva, hogy rosszul csinálom. Vajon van olyan amit jól csinálok igazán, ha már guggolni sem tudok ;-). Szóval rendbe tettük -elméletben- a guggolásom és abban maradtam magammal, hogy majd téli időszakban belevágok. Az "északisarki" beszámolót nem vártuk, meg haza sétáltunk Mamócával, majd lassan eltettük magunkat másnapra. Persze árgus szemekkel figyeltem az időjárás jelentést. A jóslat szerint borult ég és valószínű eső/zivatar várt minket a verseny alatt. Reggel idejekorán ébredtem, majd vételeztem némi táplálékot a reggeliből. Nem volt az igazi futós reggeli, de abból kellett választani ami volt. Minden esetre így megspóroltunk egy korai kelést plusz 200km kocsikázást. Az időjárás hozni látszott a jóslatokat, mert habár nem volt hideg 22 C és a felhők is szépen sorakoztak, azért tuti ami ziher jól bekentem magam 35 faktoros napkrémmel abból baj nem lehet... (erre majd visszatérünk). Ücsivel, energia szelettel felszerelve indultam a "vágta" kezdő vonalához. Szépen komótosan, sehová nem rohanva. A szokásos liturgiák közepette zajlott a ráhangolás... én ittam és majszolgattam az energiaszeletemet. Ütős zenekar plusz pomponos lányok, fenékriszamisza, hm ha ez lesz út közben is a jó lesz! Laza 3x100-as ráhangolódás majd a szikrázó napsütésben start! Enyhe lejtőn erősödő napsütésben vágtunk neki a távnak. Át a parkon, le kacskaringón a Balaton partjára. Itt a 3. km körül felfordult a gyomrom -gondolom a rossz reggeli-, így futás közben egy sugárbanhányok egy lazát intermezzóval haladtam, majd az integető buzdító tábor között tova a kerékpár úton ki a közighatárig. Igazából 7,5 kilométerig jó tempót mentem. Itt jött az emelkedős rész amivel a Festetics kastély kertjét érintve fejeztük be az első körünket. Az emelkedő és a delelő felé járó Nap által 30 fok fölé melegített, szinte álló levegő okozta fáradságot a lejt menetben elkövetett száguldás miatt nem tudtam kipihenni. Így a második kör lassulással járt. Taktikai hiba. Ez van. De a második részében a futamnak voltak szép pillanatai is. Mivel a 'jó' idő füstbe ment, így jobban szemügyre vettem a vidéket.
Budapesttől való nagy távolsága és a "korai" kezdésre való tekintettel már szombaton megérkeztünk a helyszínre. A rajtcsomag átvétele pik-pakk megtörtént, rajtszám + rá erősített -enyhén mocskos- csip, az eseményhez tartozó -bár inkább csak vicceskedően szimbolizáló motívummal- T-shirt és a 4Run sorozat galléros pólója, no meg a szokásos szóróanyag. Kedvesen invitáltak minket az esti tésztaparty-ra a sétáló utcába. Kis pihenés a szálláson, majd tuti ami zicher mi elmentünk a Park étterembe kajálni, hisz kell a kalória ;^). Teletolt bendővel esti 1/4 8-ra érkeztünk a "TP" helyszínére, ahol kígyózóan hosszú sor fogadott minket. A helyi szpíker mindenkit nyugtatgatott, hogy van tészta dögivel nincs probléma. A sor naaaaaaaaaaaagyon lassan fogyott, de a derelye már jóval gyorsabban. Mire mi sorra kerültünk a bolonyai-t nem lehetett választani, így számomra maradt a arabiata. De a derelye meg elfogyott. Így a maradékot kezdtem majszolni ... persze végül került nekünk is derelye, de csak porcukor jutott rá. Közben a kettlebell-esek bemutatója. Megragadott az előadó lelkesedése, bár sokat nem láttam/hallottam belőle. A végén oda mentem amikor a kipróbálásra buzdítottak mindenkit. A lehetőséget ugyan elutasítottam, de pár szó beszélgetés után guggolnom kellett. Na ja, de kapásból le is lettem hurrogva, hogy rosszul csinálom. Vajon van olyan amit jól csinálok igazán, ha már guggolni sem tudok ;-). Szóval rendbe tettük -elméletben- a guggolásom és abban maradtam magammal, hogy majd téli időszakban belevágok. Az "északisarki" beszámolót nem vártuk, meg haza sétáltunk Mamócával, majd lassan eltettük magunkat másnapra. Persze árgus szemekkel figyeltem az időjárás jelentést. A jóslat szerint borult ég és valószínű eső/zivatar várt minket a verseny alatt. Reggel idejekorán ébredtem, majd vételeztem némi táplálékot a reggeliből. Nem volt az igazi futós reggeli, de abból kellett választani ami volt. Minden esetre így megspóroltunk egy korai kelést plusz 200km kocsikázást. Az időjárás hozni látszott a jóslatokat, mert habár nem volt hideg 22 C és a felhők is szépen sorakoztak, azért tuti ami ziher jól bekentem magam 35 faktoros napkrémmel abból baj nem lehet... (erre majd visszatérünk). Ücsivel, energia szelettel felszerelve indultam a "vágta" kezdő vonalához. Szépen komótosan, sehová nem rohanva. A szokásos liturgiák közepette zajlott a ráhangolás... én ittam és majszolgattam az energiaszeletemet. Ütős zenekar plusz pomponos lányok, fenékriszamisza, hm ha ez lesz út közben is a jó lesz! Laza 3x100-as ráhangolódás majd a szikrázó napsütésben start! Enyhe lejtőn erősödő napsütésben vágtunk neki a távnak. Át a parkon, le kacskaringón a Balaton partjára. Itt a 3. km körül felfordult a gyomrom -gondolom a rossz reggeli-, így futás közben egy sugárbanhányok egy lazát intermezzóval haladtam, majd az integető buzdító tábor között tova a kerékpár úton ki a közighatárig. Igazából 7,5 kilométerig jó tempót mentem. Itt jött az emelkedős rész amivel a Festetics kastély kertjét érintve fejeztük be az első körünket. Az emelkedő és a delelő felé járó Nap által 30 fok fölé melegített, szinte álló levegő okozta fáradságot a lejt menetben elkövetett száguldás miatt nem tudtam kipihenni. Így a második kör lassulással járt. Taktikai hiba. Ez van. De a második részében a futamnak voltak szép pillanatai is. Mivel a 'jó' idő füstbe ment, így jobban szemügyre vettem a vidéket.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)