Nem adták ingyen

a K&H maraton váltót és nekem a félmaraton távját. YSKYRY-Futkovác csapat a rekkenő hőség ellenére is sikeresen 3:55-ös idővel utasította maga mögé a távot! Gratula mindenkinek! Nem volt egyszerű feladat a folyamatosan melegedő, párás időben futni, ezt a csapattársak is megerősítik. Ha nem lett volna ott Gábor és Kriszti, minden bizonnyal kifutunk a 4 órás lélektani időből. Nálunk edzettebb és régebbi csapatokat is megkínzott a táv és a körülmények. Jó barátom Laciék csapata bőven mögöttünk értek célba, ami számomra nagy fegyvertény!

Viszont a félmaratoni 21 kilométer nekem megint nehézséget jelentett, talán nagyobbat is mint eddig bármikor! A második körben, pontosan a végén már majdnem feladtam, hisz' a csapatért megtettem amit kellett, becsülettel lefutottam a 7 km-t igaz lassabban mint tavaly, de azért még elfogadható idővel. A második "hetes" viszont igen megviselt. Elfogyasztottam a teljes távra szánt kulacsban magammal cipelt folyadékot és nagyon lelassultam. Nyilván nem megfelelő alázattal álltam a távval szemben, vagy csak taktikailag és szellemileg nem voltam megfelelő állapotban. Nem tudom ezt még egy kicsit elemezni kell magamban, levonni a tanulságokat és ami a legfontosabb tanulni belőle! De amit mondtam, a második kör végén valóban azt fontolgattam, hogy feladom. Ám ekkor olyan dolog történt ami igen csak átlendített a holtponton. Mégpedig a szurkolók biztatása. Igen olyan erőt adott, hogy ha nem is teljes tempóval, de azért tovább vitte a szívem. És a szívet követi a láb, a kéz, a tüdő és az agy is. Ilyen módon, 2:14-es idővel sok sok frissítéssel és a folyadék bevitel közbeni lassú sétával sikerült célba érnem.
Köszönet azoknak akik kinn voltak és buzdítottak! Én is azt tettem a verseny második felében! Mi több a befutó emberünkkel Péterrel futva tettem meg az utolsó kilométert segítve Őt a harcban.

Mostoha

rendezvény lett a K&H Olimpiai Marton váltó és félmaraton rendezvény idén. Először a vihar miatt lett -példát csak nehezen található módon- elhalasztva. Ilyen módon sok minden borult, importált hősünk Gábor hiába utazott több száz kilométert, nem csillogtathatta meg tudását. Szerencsére csak Anitának helyét kell(ett) pótolnunk külföldi kiküldetése miatt. Helyére Krisztit neveztük, akivel 2 éve volt szerencsém futni a Szigeti 30-as váltót Péter társaságában 2008 szeptemberében, metsző szélben. Igen mint látható ily módom Péter és jómagam vagyunk a csapat fix tagjai.
De vissza a viszontagságokhoz, hiszen sikerült az elmaradt rendezvényt június 13-ra (egy nappal a Kékes csúcsfutást követő napra, amit gyávaságom és Borvidék félmaratonon szerzett tapasztalatok véget passzoltam) került. Viszont ahogy nézem a lezúduló árvíz a futás rakpartra tervezett útvonalát igen csak veszélyezteti, lévén Duna ma tetőzött Budapestnél 826cm-es vízállással. Jóslatok szerint a rakpartok takarítása is csak hétvégén kezdődhet, ami nekünk már késő lehet. Ennek ellenére remélem, hogy a futanet-es rendezők ezt is megoldják és végre megcsillogtathatjuk tudásunkat és néhány mikronnyi gumit ott hagyhatunk a flaszteron. Az időjárás viszont ilyen módon már nagyon nyári lesz, amit szerettem volna elkerülni, mert a félmaratoni táv ilyen melegben nem lesz piskóta. Így nem reménykedhetek az idő rekordom megdöntésében.
Mikén a legutóbbi (vasárnapi) hosszúra (20km) tervezett edzésen olyan csapnivaló teljesítmény nyújtottam, mint még soha. Ilyen energia szegény enervált, feszült és ebből fakadóan lassú, gyenge eredményt produkáltam. Nem is tudtam csak 17 km körüli távot teljesíteni, de ilyenkor kell a sérülés veszélyét szem előtt tartva inkább feladni, főleg, hogy nem versenyről volt szó. Mire is valóak az edzések ha nem erre, ugye?!

Vátoznak az évszakok

és most éppen rossz napok vannak, legalábbis időjárás ügyileg. Bár a hétvégi Gernerali Futógálát szerencsésen megúsztuk különösebb elázás nélkül. Persze ez is csak azokra volt igaz akik 30 percen belül futottak, mert az én ötösöm végére leszakadt az ég. Így az utolsó 100 métert sprintelve tettem meg, és a befutón kapott csomit (csoki+lötty) is futva vettem át, majd tempót megtartva irányt vettem a nevezési sátor felé, ahol eső ellen védve voltunk. Miként az idő fél hat felé járt, így a nap is lassan de kitartóan a szokott égi útján a horizont felé ereszkedett, mint merész hópihe a novemberi szélcsendben. Így verte az ördög a feleségét aki szivárványt sírt az égre. Szerencsére ezt a "csodát" is hamar elfeledtük, így tiszta időben és gyorsan száradó aszfalton lódulhattunk neki a 10 kilométeres "nagy távnak". Ekkor már Peti és Lóri (K&H maraton váltós társak) is csatlakoztak a nem kis mezőnyhöz. Petinek mondtam, hogy nyugodtan nyargaljon, nem most fogok rekordot dönteni. Hőmérséklet az zuhi ellenére sem csökkent jelentősen, csak a pára nőtt. Az első 5 kilométeren lazán futottam a lazuló tömegben, csak pár gyorslábú húzott el mellettem. A fordulónál Petiék mintegy 3 perces előnyben voltak, de ez nem izgatott, hiszen "alacsony" pulzus stabil futás dolgot nyomom. De ekkor, mármint a forduló után, simán ellazultam és jóleső magasabb fokozatra váltottam. Nem úgy mint egy nappal korábban a Grafikon futóverseny számán ami a beharangozott 4 km helyett alig volt több mint három és fél kilométer. Na ott csak szépen nyugodtan megfutottam a második helyet... hátulról. Mögöttem csak egy idősebb kolléganő ért célba. Persze a többiek nem hitték el, hogy ennyire hátul végeztem az óriási 8 fős mezőnyben. De vissza a 10-eshez. Forduló utáni felpörgés nagyon jól jött ki. Az utóbbi időben kínosan ügyeltem a pulzusomra, de most olyan jó volt a szél hangja, hogy sikerült az előző évi Személyes Verseny Csúcsot döntenem 55.05-ös idővel Petiék előtt mintegy 3 perccel.