Mint forró pisi a hóban

úgy vágok magamnak utat e téli zimankós időben a szép sárga szél-eső kabátomban. Nem, nem adtam fel a felkészülést és a tomboló tél ellenére is gyűjtöm a kilométereket. Latyak, fagy, az eső és módosult formái nem tántorítottak, tántorítanak el attól, hogy fussak. Az utóbbi időben megtapasztaltam a tél minden előnyét és hátrányát is. Nos az biztos, hogy nem ez a legbiztonságosabb körülmény a futáshoz, hiszen a friss hó könnyen jégre viheti az óvatlan közlekedőt, hát még a futót. Nem is tudom mi a rosszabb, szűz és mély hóban trappolni, esetleg az olvadó latyakban lavírozni, vagy egyensúlyozni a jegesre fényesedett hóbuckákon. Nos mindegyiknek megvan a maga perverz szépsége, de egyértelműen a jeges hóbuckák róják rám a legnagyobb megterhelést, mert az elrugaszkodást a csúszósság nehezíti, a megérkezés pedig teljesen esetleges és nagyon instabil.