Már kevés

a 10 kilométer. Ezt még a "bulis" futáskor érzékeltem, hisz ezt a távot simán kiráztam és a regenerálódás is gyors volt. Ez azt jelezte nekem, hogy a téli szinten tartáshoz kevé ez a "rövid" távolság, így ideje hosszabb távra váltani. Mi is a következő lépcső? Ez nem is volt kérdés, hiszen a félmaratoni táv mérőpontja számomra a 16km. Már csak az volt a kérdés vajon hogyan terjesszem ki az útvonalat 60 százalékkal, hogy lehetőleg az ne haladjon át nagyforgalmú kereszteződéseken, ahol lassítani, vagy megállni kellhet? Terveim szerint valamelyik gmappos alkalmazással hozzá vágok 6 kilcsis szakaszt a bevált vonalhoz, de ez az előkészületet elblicceltem (szokás szerint). Nem volt más hátra mint előre, így lévén Forerunner 305-ös óra tulajaként csak valamelyik szipatikus ponton kellett gráfelméleti szakszóval élve egy 6km-es hurkot beiktatnom. Mivel magam igen lusta embernek tartom, így megakadályozandó a tervezett táv rövidülését az 5km-es budafoki fordulónál jelöltem a képzeletbeli toldási pontot. Ilyen módon a teljes táv budatétény-budafok-albertfalva-budafok-budatétény körré módosult. Igaz a végén még vagy 300 métert be kellett szorítani, hogy kilegyen a teljes táv. Azt'szem bizonyos részeken még így is változtatnom kell, mert vannak kevéssé szimpatikus részek.
A mostani futás nem csak az útvonalban számított kísérletezésnek, hanem a zene kiválasztásában is. Most készülve a májusi Metallica koncertre a Death Magnetic került a fókuszba. Ez kb. a táv 2/3-ig tartott ki és utána a Besh'Odom Megfogtam az ördögöt etüdje tolta a fülembe a rigmust. A zenés futás annyiban változott, hogy kezdem érezni azokat a számokat amik plusz energiát adnak. Persze meg kéne jegyezni... hehe majd máskor ;) . Viszont ha ritmusban nagyon eltérőek akkor ki tudom iktatni, hogy a zene ütemére fussak, ellenben ha csak kicsit lassúbbak akkor igen koncentrálni kell, nehogy rálassuljak a zenére. Val'szeg rövidebb-hosszabb idő alatt majd kialakul valami féle gyűjteményes kötet amit használni tudokmajd.
Az jelenleg látszik, hogy a "sportfüles" jó választásnak bizonyult, csak a tekerdő kábelekkel kell kezdeni majd valamit.
A távolság -no nem amit üveggolyóként ígértek Balázskának- jelenleg megfelel, mivel másfél órát éppen csak túlléptem. Minden kence és térdgumi nélkül ment a futás még a szokásos "beköszönős" fájdalom sem jelentkezett a a külső térdszalagomban. Csak egy kis sípcsonti égés gyötört pár kilin át, de az is elmúlt -mint a gyermekkori láz-. Mondom én bemelegítés de aki nem hallgat a jó szóra, meg a teste intelmeire az így jár(t). Szerencsére nem volt különösebb folyománya, mert azóta sem érzek semmi kölönöset. A futás végeztével is csak jól eső áradtságot, ami könnyen pihenhető volt.
Mindent egye véve jelenleg tartom a tervet és belefogok a vizes kínokba is.

Buli után,

kora reggeli hazaérkezést követő, pár órás alvással még nem is futottam. Mostanra kipróbáltam ezt a magasságot is. Pénteki hosszúzást követően szombat késő hajnalban értem haza. Lemosva magamról a füstöt, és a bulizás porát tértem nyugovóra. Bár kifejezetten rosszul aludtam, négy órányi hánykolódás után szikrázó napsütésre ébredtem. Igaz, hogy a tervezett futásom vasárnapra volt esedékes, de ilyen időjárást még párom rosszallása ellenére sem hagyhattam ki. A szokásos rituálék után, melyet most nem részleteznék vágtam neki a szokásos hétvégi 10-esnek Budatétény-Budafok-Budatétény útvonalon.
Alkalmam adódott végre , hogy kipróbáljam milyen is zenére/zenével futni. A karácsonyi ajándékom többek között a telefonomhoz való headset melyhez ravasz módon bármilyen 3.6-os jackkel tetszőleges fülhallgató csatlakoztatható. Mivel korábbi próbálkozásaim során egy tempósabb gyalogláskor is kihullottak a fülesek, így most Panasonic sportfülest csatoltam, ami az egész futás stabilan ott maradt ahol kellett. Igaz az illeszkedése nem tökéletes, de még megfelelő volt és a hangzás is jó. A hangerőt is sikerült úgy beállítanom, hogy az élvezhető zene mellett a környezeti zajokat is jól érzékelhettem. Ez egyfelöl a balesetveszély miatt, másrészt a futó óra kilométer jelzései miatt fontos. Mit mondjak, nekem jól esett a Nightwish Dark Passion zenéjére futni, bár nem éreztem semmi eget rengető plusz energiát.
De ha már az energiáknál tartunk nem volt ez a korábbi trappokhoz hasonlítható, mert eleve jóval kimerültebb voltam vont eddig bármikor. Nem azért, nem okozott nehézséget a táv megtétele, sőt az utóbbi idők legjobbját tudhatom magaménak. A bulizás talán az emelkedettebb pulzuson volt érzékelhető, ami az ötödik kilcsi után kb. 7%-kal volt magasabb, mint az előző alkalmakkor. Szinte bizonyos, hogy nem a tempó miatt, mert ezen a távon 1 perc javulás nem tétel. De természetesen örülök minden eredménynek amit elérek, hiszen nem az olimpiai győzelem vagy kvalifikáció a tét, hanem az egészség és a szeptemberi Spar Maraton sikeres teljesítése.