Véradás

milyen hatással lehet a céljait elérni kívánó futónál? Mivel rendszeresen adom vérem mások gyógyulásáért, kíváncsi voltam/vagyok mennyi idő alatt regenerálódik a szervezetem majd fél liter vér önkéntes elvesztésével. Véradás utáni napon úsztam egy kilométert, de mivel nem igen volt összehasonlítási alapom, maximum azt tudtam felmérni, hogy nem okozott nagyobb megterhelést. Az igaz próba a futás. Így pár nappal (4) később nekiugrottam a szokásos otthoni etapnak ami "gyenge" hegymenettel induló és azzal is végződő a ~10km.
Hogy is jártam? Na az tanulságos volt.
Hegymenetbe kapcsolva igen jó (az utóbbi idők legígéretesebb) tempóban kezdtem. Bár a pulzusom magasabb volt a szokásosnál ezt a nagyobb tempónak tulajdonítottam. A táv harmadánál azonban éreztem, hogy sok lesz ez így pihenő fokozatba váltottam. Korábbi tapasztalataim szerint ~1 kili elég ahhoz, hogy ismét utazó sebességgel nyomjam. De most, nyilván a véradás miatt, a végén csak vánszorogni tudtam.
De várom a további mérési eredményeket is, hogy mi lesz.
Az biztos, hogy a maraton lefutásához feszegetni kell a határokat, hogy ne legyen probléma.

Mint forró pisi a hóban

úgy vágok magamnak utat e téli zimankós időben a szép sárga szél-eső kabátomban. Nem, nem adtam fel a felkészülést és a tomboló tél ellenére is gyűjtöm a kilométereket. Latyak, fagy, az eső és módosult formái nem tántorítottak, tántorítanak el attól, hogy fussak. Az utóbbi időben megtapasztaltam a tél minden előnyét és hátrányát is. Nos az biztos, hogy nem ez a legbiztonságosabb körülmény a futáshoz, hiszen a friss hó könnyen jégre viheti az óvatlan közlekedőt, hát még a futót. Nem is tudom mi a rosszabb, szűz és mély hóban trappolni, esetleg az olvadó latyakban lavírozni, vagy egyensúlyozni a jegesre fényesedett hóbuckákon. Nos mindegyiknek megvan a maga perverz szépsége, de egyértelműen a jeges hóbuckák róják rám a legnagyobb megterhelést, mert az elrugaszkodást a csúszósság nehezíti, a megérkezés pedig teljesen esetleges és nagyon instabil.