Mi teljesen jó időben érkeztünk, a parkolást 1 km-re a starttól abszolváltuk. Laza gyaloglással vettük be az öltözőként szolgáló "B" épületet amit a bemelegítő krémek szaga ekkorra már jól átjárt. Nyugodtan átvedlettünk futósba, és vártuk, hogy a startvonal mögött felsorakozhassunk. Persze mindig xarik valamit a qtya, mert a futóövem otthon maradt, de csak nem lesz belőle baj. Tamás kollégánkra a csomagleadásakor köszöntem rá, csak úgy világított a futatota felirat a hátán. Ő a bolyból indul, neki ez a szokása. Ugye mindenkinek más a bolondériája. A hátralévő időben betoltam a szendvicsem és jólesően hordoztam végig tekintetem a gyülekező tömegen, miközben Peti Atti zsibbasztóit hallgattam. Eszembe ötlött az is, hogy ezzel a versennyel teljesedik ki az idei félmaratonmánia is.
Istvánnal abban egyeztünk meg, hogy amennyire lehet együtt futjuk a távot, mint ahogyan az a Vivicittá és Hortobágy félmaratonokon tettük. Teltek a percek, mire megnyitották a rajtzónát és a sokaság is felsorakozott a rajtvonal mögött.
Egy kis szpícs, és végre eldörrent a rajtpisztoly és kezdetét vette a BSI idényzáró futóeseménye, ahol teljes menetfelszerelésben futó és nem mellesleg épületfutás győztes tűzoltó és a lila gumimatracot szorongató mikulás társaságában vágtunk neki a távnak.
Jó volt látni, mennyien jöttek el ezen a napon is hódolva a futásnak. Egyre többen ez is lehetne a BSI idei szlogenje, mert igen csak sok embert mozgattak meg idén a rendezvényeikkel.Normál módon, eseménytelenül teltek a kilométerek a kanyargósra sikeredett útvonalon. Szépen rázódott szét a mezőny, mi a hideg miatt nem beszélgettünk annyit, amennyit szoktunk, egyszerűen élveztük a társaságot és a futást. Tamást az első kör vége felé előztük meg. Mi két óra tájékát lőttük be, de mint tudjuk bármi megtörténhet egy ilyen futáson.
A második körben végre a Balaton partján is futhattunk, ahol a terepviszonyok miatt kicsit lassultunk. Érdekes volt, hogy most a levegő hőmérséklete alacsonyabb volt mint a víz (6 fok Celsius), így a tó felöl fújdogáló szél kellemes volt, ellentétben az korábbi években megszokottból.
Róttuk az utat, szinte észere sem vettük és a második körünk vége felé jártunk. Egyre hagytuk magunk mögött a társakat, mígnem Gergőt alias Dagadt Köcsögöt is beértük mintegy kilométerrel a cél előtt. Ekkor ördögi ötlettől vezérelve, szokásommal ellentétben hosszú hajrába fogtam. De István vette a lapot és tartotta velem a fokozódó tempót. Mintha zsinóron húztak volna úgy repültek a lábaim. S megtörtént amit nem hittem volna, 2 másodperces revansot vettem 1:58:26-tal száguldottam át célvonalon, ismét csak vigyorral az arcomon
