idei 7. félmaraton

is teljesítve a 26. Nike Budapest Nemzetközi Félmaraton alkalmából.
Többet vártam magamtól, hiszen már nem számítok kezdőnek. De mi az a 3,5 percecske amivel kívül kerültem a két órás határon? Igazán semmiség, ellenben, ha az 1:50-es álmomat tekintjük, akkor már jelentős hátrány. Meleg volt, noha nem annyira mint a Hortobágyon, de sokaknak ez is betett. Én simán futottam, döccenők és nehézség nélkül, vasárnap ennyire "futotta". Ha azt veszem, hogy a talpam és az allergiám miatt még az idő előtti feladás is játszott, akkor igazán szép eredményt könyvelhetek el. Ha a helyezésemet nézzük, akkor a 6185 egyéni versenyzőből a 3136.-nak lenni nem is olyan nagy lebőgés. Most egymagam + a zenével és másik telóval terveztem a futást. Sajnos lemaradtam az EOL-os listáról, de így is előző este megsütöttem a futósütikét, hogy azzal kedveskedjek a többieknek. Az éjszaka nyugodtan telt reggel simán ébredtem. Mivel párocskám otthon maradt, így nem láttam értelmét autókázni a helyszínre, BKV-t választottam. Majdnem vesztemre, mert a 114-es busz olyan lassan vánszorgott, hogy minden fűszálat meg tudtam számolni. Szerencsére a 173E+173-as kombó már hozta az elvárt részidőt, így a Stefániától már gyalog is időben érkeztem. Láttam a készülődést és a kihalt rajt/cél zónát. De a hangok a PeCsa előtti rétről már hívogatóak voltak, magyar és angol nyelven is hasznos infók szálltak a melegedő levegőben. Felhívták a figyelmet a várhatólag harminc fok feletti időre és a folyadékbevitelre. Én bőven időben voltam, irány Suhanj alapítvány standja, ahol adományokat gyűjtöttek s érte különféle ajándékot adtak. Így lettem gazdagabb egy világoskék szilikon csuklópánttal, amit rögvest fel is vettem. Átöltözés után megkerestem az edzésonline-os sátrat és Pen-nek adtam a futisütit, aki beinvitált a VIP sátorba... így felkerült a nevem 103-nak a 100-as listára.

Egy kis fotózás az ott levőkkel, pár szó, de ekkor már szinte mindenki a saját gépi útvonalán működik. A kis rituálék, megy miegymás. Persze félfüllel hallgattam a szpíkert, IGYATOK, FRISSÍTSETEK, mert kurva meleg van. Inkább a hólyag feszüljön, mintsem dehidratálódjunk. Nos én így is jártam L, ettem, ittam, főleg iso italt. Fogytak a percek és hívogatott a rajt. Szokás szerint hátulra soroltam be, ahol Istvánnal és az elsőbálozó fiával találkoztam. Beléjük diktáltam egy kis átmentett sütét, majd pacsiztam Péterrel. Mondtam is Tamás kollegámnak aki előre húzott, hogy engem ne előzzön meg senki b+. Lassan elrajtoltunk, s a tömeg érezhetően hosszabb idő alatt hömpölygött át a startvonalon. Már nyolc perc felett járt az idő amikor lenyomhattam az órám start gombját. Nagy tömegben lassan telt az első kili, szlalomozva törve előre. Fülembe Fókatelep húzta. Egyik vállamon a meleg, másikon az erősödő allergiám ült, de ezek ellenére normál tempóval róttam a kilométereket. Persze a gixer mindig látogat, itt nem is volt olyan nagy, mindössze annyi, hogy mintegy 35 percnyi meditációs zene keveredett a zenék közé. S ha már így alakult hagytam. Kicsit lassított azt éreztem, de veszélyesnek nem volt mondható. Szépen frissítgettem és róttam az utam. Közben folyamatosan szedtem össze a hátrányt a két órás időhöz képest. Az utolsó 5 km-en próbáltam behozni, de a 6 perces hátrányból így is maradt 3:30. Na jó a 3. kilinél láttam, hogy ez értelmetlen, hiszen eddigre megszaporodtak a kiszáradt és elalélt mentős segítségre szoruló futók. Így 2:03:30-al csaptam a célba, örülve a célba érkezésnek.
Kíváncsi leszek mint bírok majd a maratonon.