Alakulgat a versenynaptáram

az idei évre.
Mondhatnám éppen ideje volt elkezdeni kitűzni a célokat! Ami biztos, I. Rotary félmaraton Debrecenben és a Vivicittá félmaraton Budapesten, mert mind a kettőre érvényes -és kifizetett- nevezéssel rendelkezem. A hagyományoktól eltérően nem a Vivicittá, hanem a Rotary "félmarcsi" nyitja a sort március 12-én. Igazán jó lett volna a Péter Atti szervezte "Kaposvár dombjai" elnevezésű farsangi félmaratonnal kezdeni, de pont azon a napon indultunk síelni, így ez kimaradt. Péter -ős YSKYRY-s már el kezdte szervezni a Hivatali csapatot a KH olimpiai maraton váltóra, ahol is legalább ketten tervezzük a félmaraton abszolválását. Persze ez csak úgy lesz megvalósítható, ha az első kört együtt futjuk! Minden esetre érdekes kihívás. Eddig 4 tag már biztosnak látszik ;^). De ezen felül tervben van még az, hogy a 4run félmaraton sorozat mind a 3 állomásán rajhoz állok. Ebből Debrecen már biztos -lsd. fentebb-, a II. Borvidék félmaraton május 7-én a Keszthelyi kilométerek pedig június 5-én. Ez utóbbi sajnos konfliktusban van a budapesti Dunaparti Futógálával, de nem jöhet minden össze. Azt hiszem a Balatont választom ezen a hétvégén, no meg csábít az extra érem is! Aztán még ott van a hívogató Hortobágy félmaraton, az első nagy versenyélményem a Nike félmaraton, az őszi Spar Budapest maraton és az évzáró Intersport félmaraton is.
Szóval tervek vannak, már csak nagyobb lelkesedés kell és az, hogy a futások után ne fájjon elviselhetetlenül a talpam. Meg fejlődni is nagyon jó volna, amihez viszont komolyabb edzésfegyelem kell.

Persze a futáshoz a síelést letéve visszatértem, bár a heti 1 alkalom kevés. De azért én igyexem igyexem.

Mottó:
Csak egészség legyen, meg sok utcai futóverseny!

Futó a sípályán [offtopic]

ez volt a szlogenem előző héten az osztrák Tirol sípályáin.

Slick2000 pihi

De hogyan is keveredett egy futó ormótlan lécekre? Nos ez érdekes történet főleg úgy, hogy eddig még soha nem síeltem. De így 40 felett ideje kipróbálni új dolgokat is, így a Sítechnikával indultunk az új kihívások felé. Innsbruck-ben szálltunk meg, ahonnan nap mint nap busz transzferrel látogattunk a helyszínekre. Az első napon Slick2000 pályáin ismerkedtünk a csúszás alapjaival. Sajnos az első nap nem úgy sikerült ahogy azt mi és az oktatónk elképzelte. A Délelőtt még csak csak ment valahogy a 0-ás lankákon, még a pihenő is jól telt a szikrázó napsütésben. Viszont délutánra kezdő csoportban nem sikerült a felzárkóztatás, simán ketté szakadt a csapat. Úgy voltam vele, hogy veszek futófelszerelést és inkább futok a gyönyörű környezetben. Viszont esti megbeszélést követően másnapra rendeződött a helyzet, igaz kompromisszumokkal, de elindultunk a tanulás rögös útján. Zsuzsa aki felvállalta ezen hálátlan szerepet, pontról pontra sajátíttatta el velünk a síelés rejtelmeit. Az Axamer Linzum rövid "csákányos" felvonós pályáján a Hóekétől -melyet még ma sem tudok tisztességesen megcsinálni-, a kanyarodásokon keresztül megtanultunk alap szinten síelni. Én ugyan csúszásnak mondanám, de Zsuzsa szerint ez már síelés! És ebben az Ő szava számít.

Kis szánkó, enyhe súly...

Igazán a síelést csak a szánkóest törte meg. Igaz 2*1 órás utazással kellett megbirkóznunk oda-vissza úttal, hogy száguldhassunk egyet a lejegesedett pályán, miután magunkba döntöttük a forralt bort. A pálya végén snapsz kapsz volt ;)

Jó mulatság volt, legközelebb megint megpróbáljuk ezt a síelés "balhét"!