Cuccok

Most pár dolog a futással kapcsolatban ami átment rajtam, megrágott, megemésztett s megváltoztatta a nézetemet.
Régebben elhűlve néztem azokat az embereket, akik futottak és nem elég hogy futottak, azt mindenféle testhezálló cumókban tették.
Miután futásra adtam a fejem ebből pár dolog csak lassan változott meg. Azt kezdetektől tudtam, hogy egy jó cipő elengedhetetlen annak aki rendszeresen futni (,vagy bármit sportolni) akar. Most már azt is tudom, nem akármilyen cipő kell. Bár a cipő kiválasztása nem egyszerű feladat, megoldható. Mivel elég sok mindent kell tudni a kiválasztásakor nem árt hozzá értő tanácsát kérni. Én a mai napig nem vagyok meggyőződve arról, hogy a megfelelő cipőben futok, bár ahogy ismereteim bővülnek valószínűleg jó cipőt választottam (szerencsémre).
Jelenlegi cipőm a második a sorban mert az első valamilyen ördögi gyártási hiba miatt tönkre ment.
De térjünk csak vissza a többi kellékhez, a futó hacukákhoz. Ez amolyan úri huncutság gondolja mindenki, hisz cipőn és elhatározáson kívül nem kell más. Én is így gondoltam, s itt a múltidő használata igen indokolt. Mára szép kollekcióm van (ha nem is teljes) futó rucikból. De menjünk csak szépen sorjában. Az első megmérettetésen teljesen jól szuperált a sima póló és glottgatya, igazolván semmi különleges dologra nincs itt szükség. Az edzéseim (sima futások) során az idő melegedésével viszont kezdett zavarni az elázott elnehezülő póló. Gondoltam nagyon izzadok (ami persze igaz) ennyi az egész. Aztán jött a rideg valóság amikor a K&H maraton váltón beugróként az akkori leghosszabb (7km) távot kellett legyűrnöm. Teljesen átizzadtam a mezem (sima t-shirt) de kellemetlen meglepetésként a megszokott rövid nadrágom nemes egyszerűséggel szét dörzsölte a lábam, a trikó véresre törte a mellbimbómat. Csapat társaim mondták, hogy ideje a nem túl drága, de annál komfortosabb futó mezbe és testhez álló naciba esetleg futó zokniba beruháznom. Nem kell a nagy márkákért dizájnos dolgokért kattogni, elég sima technikai pólót és hasonló párologtató nadrágot beszerezni.
Hallgattam rájuk és óvatos duhajként vettem ilyen felszerelést is. Olcsósága kicsit rémisztett de végül is jó választásnak bizonyult a Decathlon saját Kalenji márkájú futó felsője testhez simuló nadrágja és zoknija is. Azóta persze van több színben felsőm amit kosárlabdázáshoz és fallabdázáshoz is megelégedettségemre viselek.
Ahogy hűvösebbre fordult az idő születés napomra "búvár/batman/balett" -ki hogy hívja kollégáim nemes egyszerűséggel macskanadrágnak- szerelést kértem és kaptam. Hát jót röhögtem magamon amikor magamra öltöttem ezeket. Főleg a gömbölyödő hasam volt vicces. Mostani készletemmel kb 4-5 fokos időben is tudok futni úgy hogy komfortosan érzem magam. Téliesített felszerelést nem mertem venni, mert a hidegebb levegő forrázza a tüdőmet sajnos.

Persze ezekkel a ruházati dolgokkal lassan kezdek a kedvesem idegeire menni, mert mindig azt nézem mit kell még beszerezni. Ami hiányzik az például egy vékony futó kesztyű, de azt már csak az elkövetkezendő télies időben fogom beszerezni.

Későbbiekben szólok majd még egyéb kiegészítőkről, kencékről biz-baszokról és eltanult praktikákról is.
Mára legyen ennyi elegendő!

Visszatekintés

Sziasztok!
TamsA vagyok aaaaamatör futkovácoló.
Hogy mis is az a futkovác, nos futás szerű mozgás. Azért csak szerű, mert nem igazán tudom hogyan is kell helyesen futni, pedig érdekel(ne).

Hogyan is kezdtem el futni?

Ez megér egy pár karaktert.
2007-ben volt szerencsém Prágába utazni az Oracle Magyország meghívottjaként az Oracle Develop konferenciájára. Az utat az OH mikrobuszával tettük meg és kedves kalauzunk Pedro szinte az egész úton (oda és vissza) tömte a fejemet, hogy miért is kellene nekem futnom. Nekem aki ezt igen igen unalmasnak és haszontalannak tartottam. De akkor tettem egy olyan ígéretet, ha 4 független futást aktívan űző ember agitál egy éven belül, elkezdek futni, és célt is tűzök ki magam elé.
Szerencsémre összeakadtam a kellő számú ismerőssel akik agitáltak a futásra.
Így 2008. áprilisában elkezdtem futni.
Nem élveztem annyira mint lehetne (ma is tudok jobb mulatságot), de kötött az ígéretem.

Ha már futás akkor legyen valami tétje is, neveztem életem első futóversenyére a BSI szervezésében megrendezett Midicitta-ra. Ez csupán 6 kilométer volt, de akkora élményt jelentett a táv legyűrése, hogy megszertettem a futást. Ekkor határoztam el kicsit komolyabb célt kell kitűznöm ahhoz, hogy ne hagyjam abba.
Mi lehet egy 38. évében járó nulla sport háttérrel rendelkezőnek az a kihívás ami motivál, de nem riaszt el. Megtetszett a félmaraton a legyőzhető távolság szlogen, így a célom a 2008. szeptemberi Nike félmaroton teljesítése lett.
A felkészülés során részt vettem még a Generali Futógála 5 km-es távjának legyűrésében (nem röhög!), a K&H Olimpiai maraton váltóban beugróként a "Döcögők" (igazából gyalogkakukk) váltójában 2. váltótagként.
Végül sikeresen utasítottam magam mögé szeptemberben a 21 kilométeres távot az extrém melegben szintidőn beül.

Sajnos télen kihagytam a futást de ismét koptatom a cipőmet és próbálok formába lendülni.
Ez a webnapló az erőfeszítéseimet hivatott dokumentálni és esetlegesen erőt adni más kezdő futóknak vagy leendő futóknak, hogy csatlakozzon a futók nyitott közösségéhez.